Just for fun

Múlthéten, szombaton került megrendezésre a PTE – ÁOK/- ETK gólyabál. A hét ezt megelőző napjain nem is történt semmi említésre méltó. Szokásos keddi Zh, csütörtöki B-buli.
    Minden csoportnak kellett indítania egy bálkirály és egy bálkirálynő jelöltet. Az én csoportom 6 férfitagja közül rám esett a választás. Ténylegesen azonban még sem indultam (szerencsére), mert már az „előzetes meghallgatáson” kiszelektáltak. 9-kor megnéztük a nyitótáncot, majd mentük is, mert még nem volt miért maradni. Minden közkedveltebb kocsma tele, így egy eldugott kis helyen ittunk. Majd zöld, ahol megittuk a Hagyományt. Mely nem tekint, akkora jövőre vissza (tavalyi ötlet), de annál elvetemültebb. A biológiában előforduló kémiai kötések kialakulása során (pl.: petidkötés) vízkilépés történik. Két „teljesen normális” orvostanhallgatónak érdekes gondolat szökött a fejébe. A közismert hosszúlépés, lépés utótagját (,mely itt a borra utal) és a whisky szavakat összerakva kapták a whiskylépés kifejezést, mely egy nagy whiskyból és egy deci borból áll. Nem finom. Megittuk, különösebb probléma nélkül. Ezek után irány a gólyabál. Táncoltunk. Sokat. Disco zenére a külföldiekkel, meglepően jó zenére az igazi buliban. De egyszer minden jó véget ér.
Vasárnap lejött a kis családom és feltöltöttek élelmiszerrel, nehogy éhen haljak.

Folytassuk, ahol abbahagytuk és úgy, amennyire emlékszem rá.
    Kéthete, szombat este Miklósfán party, beszélgetős, filmnézős, zenehallgatós, kicsit ivós. Ekkor esett meg, hogy hajnali fél 3kor indultam el és 2-re éretem haza (időátállítás). Hétvége hátramaradó részén tanulni próbáltam, de már ahogy ez csak lenni szokott, nem nagyon sikerült. A rákövetkező héten fizika Zh-t írtunk. Elmélet, gyakorlat. Elméletből nem (érdemjegy: 2), gyakorlatból annál inkább (érdemjegy: 4) remekeltem. Szerdán már igazán bulizni volt kedve az embernek. Beindult a vacsoracsata, Enánál jó lasagnet és nagyon rossz borokat fogyasztottunk. Onnét fogorvos-tanoncokkal egyesülve folytattunk az iszást. Pécs egyik legszebb terén hugyoztam egy szobor tetejéről, és énekeltünk Belga számokat. Ittunk még egy keveset a Papucsba, majd onnét a Stardustba. Remélem, soha többé nem vezet az utam oda. Rossz. Sokan vannak, rossz a zene, és az a sok ember, még meg is veri egymást. Másnap: kialvatlanság, fejfájás, émelygés. Tökéletes állapot ahhoz, hogy először vegyen az ember vért. Élveztem, de el is rontottam. A tanár túlságosan bízott bennem, én pedig nem tudtam tökéletesen koordinálni mellső végtagjaimat. Maradandó sérülés nem történt. Sajnos nem álltam, hogy csütörtökön ne bulizzak. Áthívtam hát a gyógyszerészlányokat. Folyt itt minden. Hubertus-gyömbér, Istennyila, Pálinka-narancs. Vízipipáztunk is. Sajnos, valaki „megörülvén” nekem rám ugrott, velem együtt azonban a pipa is borult. A parketta kicsit kiégett, ennél nagyobb problémát jelentett, a gyógyszerészlányok felsikítása, mely nem csak az ott lévők fülét, hanem a szomszédban lakóét is zavarta. Rendre utasítottak, de nem halkultunk, így mennünk kellett. 11-kor b-be? Meg is ittuk(/-am) a maradék pálinka-narancsot. A pálinka nem barát. OFF. Szerencsére, fél 12kor még nem sokan mennek b-buliba, de azon kevés emberben is mély nyomokat hagytam. De ez hétfőn jól jött, mert éjfél után nem is emlékeztem jóformán, semmire. Sikerült csecsemőre innom magam. Táncom földön fetrengésbe, járásom, beszédem is erősen leredukálódott. Nyelőcsövem is fordított működésre adta fejét (az első Pécsett). Három hölgy kíséretében kerültem egy koli szobába, ajánlottam magam mellett, a helyet, de inkább elaludtam. Reggel 7-kor a telefonom ébreszt, hirtelen, azt sem tudom, hol vagyok, megtaláltam magam. Nem úgy, mint a kabátomat. Kis keresgélés után feladtam, de egy segítőkész embernek köszönhetően, meglett. Délután haza, a már ég áhított koszorú bizniszhez. Jó buli. Korán kelés, egy helyben álldogálás, mert a gazdasági recesszió az eladott koszorúk mennyiségében is megmutatkozott. Vasárnap, annak a reményében érkeztem meg Pécsre, hogy pihenhetek. Mivel közel a vizsgaidőszak, korábbiak is levettek. Meg csak úgy jól esett.
    Vasárnap, hétfő este sikerült is jókat aludnom, a könyveket is a sarokba dobtam. Kedden már nem tudtam megmaradni a valagamon. Elmentünk moziba, a film a vártnál is jobban tetszett, abszolút 10 pontos, kihagyhatatlan Becstelen Brigantyk. Fél 3-kor ágyba is jutottam. Szerdán ismét vacsora csata. Ismét istenien finom kaja. Áhh, –gondoltam- nem is megyek sehova, iszunk egy sört, majd nyugovóra térünk. Fél 11-kor már pezsgőztünk egy házibuliban, éjfélkor egy másikban tequiláztunk. Onnét est, mely ittasságom heveny mértékének, a töménytelen mennyiségű embernek, és talán saját kedvetlenségemnek köszönhetően, nem volt olyan jó, mint eddig, de még így is átlagon felüli. Relatíve korán hazaértem. Másnap alvás, Toxicban karaoke, majd B-buli. Pénteken haza. Tanulás, mert nincsen hét Zh nélkül.
Közeljövőben több jeles nap is lesz, remélem bulizunk is majd egy kicsit.

    Egy olyan tanítási héten vagyok túl, melyet közel sem nevezhetek könnyűnek, de eseménydúsnak sem. A héten két Zh-t írtam, az elsőre nem, a másodikra annál többet tanultam.
    De hát ki is tanul Latinra? Ezt szerencsére az oktató is tudja, így annyira tud az ember puskázni, amennyire van pofája hozzá. A felkészültebbek komolyabb felszereléssel, a lustábbak csak a könyvüket használták. Ennél nehezebb volt a sejtbiosz teszt. Nem lett olyan jó, de felesleges is lenne.
    Buli szinten sem történt sok minden. Kedden elmentünk a csoporttársakkal iszogatni, valakinek ez több, mint jól sikerült, nekem közel sem. Meg született egy alapjában véve jó, de szerintem kivitelezhetetlen ötlet. Csoport-Vacsoracsata. Jó: ötlet minden héten más főz, a nyertesnek fizetjük egy piálását. Bökkenő : 11 ember számára ez kivitelezhetetlen. Én a születésnapomon főznék, ami igazán vicces lenne. A másik ötlet, hogy legyen nálunk másnap házibuli, ahogy később neveztem: No hányás party, mivel nem szerettünk volna takarítani. Nem is kellett. Az elígérkezettek közül, csak 1 fő jelent meg, így se hányás, se party nem volt. Elmentünk a Hangulatba, de ott sem jött meg a hangulat. Biliárdoztunk egy keveset, oszt mindenki ment haza. Most pedig jön a várva-várt szünet, ami nekünk csak egy hosszúhétvégét jelent.

3 hét eseményeit próbálom összefoglalni. Nem lesz könnyű, mert volt ami „régen” történt. Ezért is kéne gyakrabban írnom, de valahogy mindig ki megy a fejemből.
    Három hete, hoyg megírtam az első Zh-t ennek örömére szerdán, csoporttársaimmal el is mentünk megünnepelni, ezt a fontos eseményt. Zöld-ben iszogatás d&b-re bólogatás, majd irány azt Est Café. Kellemes kis hely. Ingyenes belépés is megoldható, csak egy kellően részeg HÖK-ös kell, aki, ha megnézi a diákodat, akkor is elhiszi, hogy közgázra jársz. Elsőként kezdtünk el táncolni, a lányok hamar elfáradtak, így ők mentek haza, én pedig a sörházba. Az oda vezető út, akár egy Skins epizódba is beleillene. Gyalogolok fölfelé, egy hapsi megkérdi, hogy milyen buli van a sörházban. Mondtam én nem tudom, de oda megyek. Jó, ő is arra jön, elvisz. Beszállok, elindulunk. Kb. 5 km/h sebességgel haladunk. Furcsa. Kérdései még inkább. Voltam-e már két csajjal egyszerre? Benne lennék-e, h ő meg én és egy csaj? Nagyon furcsa. Milyen perverz dolgokra szoktam izgulni? Mert, hogy őt, ha lesz**ná egy olasz transzvesztita, akkor ő ki is verné neki. Kiszállok a kocsiból. Gyerekek, tényleg ne üljetek be, idegenek mellé. Sörház említésre is alig méltó. A legnagyobb gond az volt, hogy „gazdagra” ittam magam, melyet, a mai napig is bán a pénztárcám. Csütörtökön b-buli. Gyógyszerész srácokkal, arabokkal iszogattunk. Kivételesen jó buli volt.
    Egy hosszú és jelentős időszak lezárása után, az előző héten a helyemet kerestem az „új életben”. Nem volt Zh, így három nap el tudtam menni erre-arra. Kedden egy új társasággal ismerkedtünk pár régi arccal. Szerdán Balázzsal tökéletes ellazulás, és én csak annyit tudtam mondani, hogy rock and roll. Csütörtökön csoporttársakkal kocsmázás. Majd ismét b-buli, a változatosság kedvéért.
    E hét keddjén kémia Zh, szóval tanulás. Ezért „csak” csütörtökön mentem el, a már nem új társasággal, a még mindig régi arcokkal. Lassan találtuk meg a helyünk, de megérte, egy felettébb jó, beszélgetős este, szinte mindenről.
Egyre jobb Pécsett.

Tegnap tudomásomra jutott, hogy nem csak a „bulizós” dolgok felől érdeklődnek egyes olvasóim, így most jöjjön egy szelet, a pécsi mindennapi életemből, a tanulásról és a lakókörülményekről.
  

    Aki itt van, annak fölösleges mondanom, aki pedig ide készül tanuljon csak, mert megéri, a felsőoktatás akármilyen szegmensében részt venni.
    Elmúlt 2 hét eseményeiről kéne beszámolnom. 2. hét már keményebb, tanulni kell, gyakorlatos jegyzőkönyveket írni. Meg is született az első jegy: 4-es. De ennél sokkal érdekesebb az éjszakai élet. Csütörtökön városismereti vetélkedőn vettünk részt. A városhoz kapcsolódó kérdéseket, némi alkohollal dobtuk fel. Így esett meg, hogy egy „punci” alakú szobor volt a lábaim között, az hogy ismét sikeresen végig énekeltünk egy estét, azonban obszcén szavakat is tartalmazó dalainkat Pécs belvárosában nem fogadták olyan szívesen. Ismét hódoltunk az extrém hugyozásnak, egy mélygarázs feljárójánál, illetve egy törökfürdő romjaiba (magasról szép az íve). Rendőrséggel is összetűzésbe kerültünk, mikor ketten Péterrel egy konténer tetején ülve próbáltunk megfordulni egy oszlop körül (csapattársak toltak). A pécsi rendőrök jófejek, villantottak egyet, visszatoltuk a kukát, és mentek is. Innét a B koliba vettük az irányt. Képvetítés, oklevél kiosztás. Bulizás, így utólag nem is volt rossz buli.
   Következő hét első felében is a tanulásé volt a főszerep. Még szerencse, hogy csak szerdáig kellett, mivel este Zagar koncert, szüreti fesztivál. Zagar ismét bevette, amit be kell, fejleszakítóan bólogatott, kitépte a szintit az állványából és gitárként tartva játszott rajta, a ráadást ki se tudtuk várni, de megérte, mert egy jó társaság mellé csapódtunk. Csütörtökön ezzel a lendülettel folytattuk. Heaven Street Seven koncert után egy katartikus PASO koncert, iszonyatos hangulat. Utána egy nem jó B-bulival próbálkoztunk, de lehet, hogy jobb lett volna, ha nem tesszük.
    Nem tudok aludni, már hetek óta. Vagy azért, mert valahol vagyok, ami nem az ágy, vagy ha benne vagyok, nem tudok aludni, vagy ha benne vagyok és alszom, akkor sem jól.

    Elkezdtük. A hét első felén tanulás még, igazából nem történt. Szoktatnak a rendszerhez, bevezetnek a tantárgyak rejtelmeibe. Kicsit punnyadós, néhol unatkozós, de lassan beindul a dolog. Úgy néz ki, az első félévtől nem kell félni.
   Vasárnap lightos iszogatás szociálismunkásokkal. Hétfő még lightosabb, itthon filmnézés vízipipázás. Az ezt követő este ezeknél jóval hosszabb és érdekesebb események folyamata. Koncerttel indítottunk. Goulasch exotica koncert. Népzenei alapokra lefektetett, elektronikus, hip-hop-os, funkys hangzás. Onnét irány föl Katáékhoz. Saját hiányában az ő alkoholjukat fogyasztottuk. Majd egy házibuliba csöppentünk, ahol már életbe lépett a csendrendelet, így egy másik buli irányába állítottuk magunkat. Jogász házibuli. Rendőrség a helyszínen. Ott is a csend megsértése végett próbálták a lakás elhagyására kényszeríteni az ott lévőket. Ők azonban ilyen jogi rendeletet nem ismertek. Rendőrök számára nehéz feladat. Mint később megtudtuk, páran, akik nem voltak hajlandók elmenni, a rendőrségen kötöttek ki (csak az igazuk miatt). Ott azonban tényleg nem találták az ide vonatkozó paragrafust, így a jogászok büntetlenül távozhattak. Mi - a már keddenként megszokott- jogászbuli felé vettük az irányt. Nem rossz hely, (főleg, hogy ingyen bejutottunk, met jogász gólyának adtuk ki magunkat) viszonylag jó zene és pár ismerős arc is. Szerdán ennek ellenére végig ültem az összes órát, probléma nélkül. Azért este kellet tartani egy pihenőnapot. Csütörtök – a szintén már megszokott- orvos buli volt a fő attrakció. Nálunk, a jó öreg kanizsai ismerősökkel iszogattunk. Már danolva értük el a kolit, majd egy bentlakónak kiadva magam jutottam be a hálórészekhez, ahol italozás folytatása és hódolás az extrém hugyozás sportjának ( az első emelet teraszáról hugyoztam kifelé). Majd mivel nem lehetett be vinni alkoholt, a biztonsági őröknek kínálgatva fogyasztottuk el. A hét révén a mai trendeknek megfelelő disco zenét élvezhettünk. Sok ismerős arc és mg több ismeretlen. Jó hangulat. 3 körül hazaérkezés hiszen másnap volt 2 előadás, amin részt vettem. Majd irány barátnőhöz, anyához.
    Majd ismét Pécs és kezdődik, ez a nem kicsit jó egyetemista élet újabb hete.

    Több probléma is adódott, főleg a szállásom/unk körül. Kollégiumba szerettem volna menni. Megpályáztam, de nem jött be. Neki álltunk albérletet keresni, egy ismerőssel a gólyatáborból és Péterrel. Jól is ment a dolog találtunk egy jó kis helyet közel az egyetemhez. De a harmadik fél (tudtunk nélkül) megfellebbezte a kollégiumot és a beköltözés előtt két nappal visszamondta. Újra neki állni, albit keresni, egy kicsist távolabbi helyen, de bútorozásában jobb helyet találtunk. Dr. Hal József utca, 4/a, 3. emelet, 12-es ajtó.
    Ma orientációs nap. Tíz órakor, azonban eljöttünk, mert nem sok értelme volt. Elintéztünk pár dolgot. Pénzt szerettem volna levenni a kártyáról, de a pin-kód a fejemben rosszul raktározódott el. Benyelte, de nem tiltotta le. Küldik, majd Kanizsára. Sajnos nem tudtam mindent elintézni, így majd vissza kell mennem a héten. Jövő héttől bele vetem magam az igazi egyetemi életbe.

Életem egyik legdurvább négy napjával kezdődött az előttem álló hat/hét év. Hiszen múlthéten, Fonyódligeten vetélkedőkkel tarkított részegedésen vettem részt.

   Tényleg semmit. Pihentem. Hiszen ez egy olyan nyár, amit csak szórakozással és pihenéssel tölthetek. Bár ezt hajlamosak megzavarni (a búcsúra készülő) fűnyírók. Érthetetlen, hogy a 3x3 méteres kertet traktoros fűnyíróval kell lenyírni, az ezzel az eszközzel elérhetetlen helyeket, csak a nagyon zaj elérésének érdekében, motoros kaszával. Ez azonban egy láncfolyamatot eredményez. Mindenki belekezd. Ezt fűszerezi meg a szembe szomszédtól, szinte már megszokott, flex, hegesztő és kalapács sírása, pattogása, zuholása. Az uszodában sincs minden rendben. Megírhatta az Elle vagy valamilyen hasonlóan a 25-35 éves szingli nőket célzó újság, hogy úszni bizony egészséges. Egyedül úsztam, hat ilyen nő társaságában. Már legszívesebben most költöznék le Pécsre. Jövő héten gólyatábor, az összesen hátralévő 10-15 napot csak kibírom.

   Ismét elmentünk és ismét - nem meglepő módon - berúgtam. 4-en mentünk, de csak a társaság (szőrösebb) fele bulizott. Iliában rengeteg ismerős és alkohol, mely sajnos, magic lett a vége (amire szerencsésen, már nem emlékszem). Reméljük a nyáron lesz még ilyen.

   Egy régi álom teljesült, hiszem gyermekkoromban szinte az össze Balaton-átúszáson részt vettünk. Nem, mint átúszok, hanem a Bogláron strandoló tömeget sokasítottuk családommal.
   Szeretek úszni. Régen, mikor még időm engedte egész sokat úsztam, az utóbbi időben ez különböző okok miatt meghiúsult. Idén pár edzést követően, azonban sikeresen, kereken 3 óra alatt, megtettem a 5,2 kilométeres távot. Kicsit unalmas és hosszú volt, de mindenképp jó érzéssel tölti el az embert, hogy megtette.

   Sikeres felvételim mellett, szentimentális jellegű dolgokat is ünnepeltük, most szombaton, Márián. Rég volt ilyen –főleg a tavalyi nyári teljesítményemhez képest- , de berúgtam. Idén is rengetek program volt a Mária napok jó voltából, amelyek egyikén sem vettem részt, de ennek köszönhetően a nife-sek itt tartózkodtak. Szálláshelyükön kezdtünk inni, majd rövid kitérő után, az Iliába énekeltük magunkat. Ott már nyomták a kezembe az 50-eseket, de a tánc most elmaradt. Iliában jó hangulat, sok ismerős. Részegségemet mutatja az is, hogy a Szkítában és a Black Magicben is voltam, annak ellenére, h megfogadtam, h idén nyáron nem megyek discoba. Nem volt jó. De alakíthattam, mert hazafelé megjegyezték, hogy ott megy a Harry Potter, aki a magicben szemüvegben tolta. Harry Potter? Egészében nézve jó volt. Úgy látszik, Márián tudok a legjobban berúgni.

Helyszín: Tokja-Rakamaz, BAZ megye, az ország pontosan másik fele
Időtartam: 2009. július 14-19
Program: Fesztivál

   Hülye, aki elmegy az ország másik felére fesztiválozni. Vagy mégsem? Mivel nem vonzott a többi fesztivál sztárjai, mivel ugyanazt néztem volna meg itt is és ott is, ezért inkább az olcsóbb fesztivált választottam, ahova egy elég nagy haveri társaság indult el. Tesómnak köszönhetően Press (V.I.P.) jegyekkel, melynek köszönhetően, saját campinget (meleg víz, minden bevihető, mellette olcsó kocsma), motozás, sorban állás nélküli belépést élvezhettünk.

 Felvettek. Az első megjelölt hely, ahova legjobban szerettem volna menni: PTE-
ÁOK (általános orvos). Ponthatár: 421. Pontjaim: 428.

  A fiatalabb Kardos fivér által, már évek óta szervezett alsóbélai „party-nyaraláshoz” tavaly csatlakoztam. Akkor és most is felejthetetlen élményekkel gazdagodtam.
  Múlt hét csütörtökén (július 9.) érkeztünk. Délutáni bevásárlást, lazulós este követte. Másnaposok megtekintése, majd lassú elalvás, mivel háló társam egy üveg Berentzen elfogyasztása után, söröző, whisky-ző társával filozófiai mélységekig itták magukat. Másnap a fiúk folytatták a –számukra- nélkülözhetetlen pókert, így én a konyhában leshettem el pár fogást egy csodálatosan segítőkész hölgyeménytől (Fanni), akinek köszönhető az éhes fiatalság ellátása. Óriási solo partik után, este félelmetes party kezdődött. Nekem, valahogy nem volt kedvem inni, így pár sör elfogyasztása mellett vettem át a többiek hangulatát. Zenei szerkesztést vettem kezembe, Moonwalkolni tanítottam, virágágyásból segítettem ki az ezzel a kedvességgel oda ejtett hölgyet: Virágot a virágnak. Eljött a szombat, a már várva-várt Siófok. A társaságot jelentős személyekkel kiegészítve, vette nyakába az utat, a már hellyel-közzel részeg társaság. Józanságom ellenére felrúgtam egy üveg Berentzen-t, mely az azt elfogyasztani kívánó hölgyeket látva, elszomorított. Siófokon Superman (Erdélyi Zsolt) fantasztikus zenéje szórakozatott a Coke clubban (akinek lenne tőle zenéje küldjön legyen szíves). Körben táncoltunk, a kalapot viselő a kör közepén mutatta meg mit is tud. Családi helyzetem következtében hölgyek visszautasítósítottam, ekkor két vicces eset is történt. A már túlságosan közeledő hölgynek szóltam, hogy bizony nekem barátnőm van, erre a pont emlegetett nő megfogja a vállam, és hátborzongató arccal és hangsúllyal jelezte: „Igen, én vagyok az.” Majd egy kékruhás nőt sikerült elűznie hasonló tekintetével. A többiek úgy döntöttek, hogy ők haza mennek az első busszal, de a kemény mag folytatta a bulizást, de hajnalkor a különböző jellegű hatású drogokkal ellátott bulizó, és a lányokat erélyesen felszólító, majd minket csúnyán néző kopasz kátajtós szekrények, egy együtéses bokszmeccstől félve hazatérésre buzdított. Szokásaihoz híven, siófokon ismét kitettetünk magunkért. Vasárnap hazaindulás, hiszen kedden már Tokajban, a Hegyalja fesztivál 0. napján voltam.

Spórolni kell az energiával, mert csütörtökről ismét beindul az élet. Csütörtök- Vasárnap : IC balcsi, Kedd – Vasárnap: Hegyaljafesztivál, melyeket már alig bírok kivárni. Így az elmúlt hét aktív pihenéssel telt.
Kedden kilátogattam nyaraló barátnőmhöz, fenyvesre. Majd a hét további részén is, szinte csak vele találkoztam. Ma is györökön „nyaraltuk”. Balázs itt dolgozik, megvendégelt minket, jó kis nap volt.

A helyszín nem más, mint a nagy részint kanizsaiak által látogatott Balatonmáriafürdő. Szálláshelyünk is volt, így ezt kihasználva (rövid fürdőzés után), itt hajtottam le üveg Hubertusomat. Ahogy ez lenni szokott nem akartam ennyit inni, mégis sikerült. Az Iliába vezető út sem volt zökkenő mentes. Az általam határőröknek nevezett rendőrség, meghalva őket lekicsinylő kiáltásom (Vigyázz határőrök!), háromszori lefulladás követően igazoltatott. Különösen rám lévén kíváncsiak, cucc kipakolás, személyi adat felírás, kioktatás („Ha annyira okosnah gondolja magát, akkor tudhatná, hogy nincs határőrség.” Végül is a matricát lecserélték.) Iliában elszabadultam a zenegépnél. Tánccal, énekkel szórakoztattam a jelenlévőket. Az egyik „rajongó” meghívott egy whisky-kólára, melyet egészen bátran nevezhetünk teleportnak. Elmondottak alapján: zárásig Ilia, majd csodás dolgok rebegése a hazaúton. Itthon iszonyatos másnap várt. Rájöttem, hogy nem tudok kicsit berúgni, csak nagyon.

    Most jöjjenek az előzőhét nagyrészt este történt dolgai, ahogy Balázs mondta csütörtök reggel: „Hát… megünnepeltük, hogy leérettségiztél”.
   Szerda. Délelőtt érettségi, este a már régóta kikívánkozó és megérdemelt berúgás. Balázséknál melegítettünk, lassan indultam, de a következő állomáson (pizzakert), már jelentősen felzárkóztam. Ott a már jól megszokott, semmi várt minket, így 11-ig bírtuk a légkört, továbbálltunk. Kiskakas, G-sek bankettje, nem fogattak minket tártkarokkal. Hasonlóképp „leült”a hangulat, de ekkor már annyira nem érdekelt ez minket. Itt sikerült elérnünk a „Buddha-állapotot”, így filozófiai mélységekig merültünk egy lánnyal, akivel nem vagyunk jóban, így vicces volt, mikor életének problémáit, ezek megoldásait ecseteltük, két óra hosszan. Ezek után parkolóban, kocsi hátuljában piálás. Majd, mikor itt is meghaltak a dolgok, a maradék whisky-vel útra kelve (elloptam), a hazaútra tökéletesen nem emlékezve érkeztünk meg Balázsékhoz. Majd onnét a megbeszélthez képest 5 óra késéssel haza. Vicces este.
   Pénteken (ekkor kaptuk meg az érettségi bizonyítványt), Robival beszéltük meg, hogy lemegyünk egy sörre. Ő már 3-tól fecskendezett be, így az én fél 9-es érkezésemre ő már hangulatba került. Felvettem, a Baurba, ahol nem szépen néztek ránk, így pizzakert lett belőle. Készülve az egyetemi évekre, egynéhány kancsó fröccsöt legurítottunk. A régi mozinál a rock nagyjait vetítették időrendi sorrendben, jó kezdeményezés, kicsi megmozdulás. Korai hazaérkezés.
   Szombat. Bankett. Kaja, beszélgetés, ivás. Nem emlékszem mikor rúgtam be utoljára ennyire. Táncolás osztálytársakkal, tánc egyedül (a pincérek azt hitték rendes breakes vagyok), tánc asztalon. A legjobb, hogy a pincérek is berúgtak, így a végén már ingyen ittunk. De egyszer minden jó véget ér. Robival keresve a következő helyszint, kötöttünk ki a Kolibriben, ahol az átlag életkor 50. Nagypapákkal mulatósra táncolva, kissé elfáradtunk, így a stoppal hajnali 5-kor értem haza. Délután fél egyre józanodtam ki. Durva volt, nagyon.

   Nem, nem haltam meg. Csak háttérbe kellett szorítanom pár dolgot. Ezek közé tartozott a blog írás is, de nem is lett volna miről írni, hiszen lényegileg nem történt velem semmi. Tanultam. Mely meghozta gyümölcsét.
   A sok történés végett 2 részre osztom a dolgokat. Most jöjjön sorban az első, tanuláshoz kapcsolódóak.
   428. Ennyi pontom lett a 480-ból. Jó? Felvesznek az a lényeg. De kezdjük az elején.
   Írásbelik jól sikerültek (kivéve a magyar). Biosz meglepően jól. Kezdtem megnyugodni. Ekkor jött a megmérettetés, amitől már 2 éve fosok, biológia emeltszintű szóbeli vizsga. Jót húztam. A tételt levegővétel nélkül végigdaráltam. A B tételt kicsit félre értelmeztem, de a vizsgáztatók végtelenül jófejek voltak, segítségükkel korrigáltam. A vége: 83%.Pontan egy hete megejtettük a középszintű vizsgákat. Helyes, kedves elnök, jó hangulat, még élveztem is. Itt, ami számított a kémia. Írásbelit kicsit elcsesztem, de szóbeli maxos, így a vége: 90%. Töri írásbeli egyik esszéjén kicsit megcsúsztam, szóbelin pedig nem gondolta az ember, hogy az órán leadott, emeltszintű anyagot fogják tőle kérdezni, úgyhogy ott nem remekeltem, 84%. Magyar írásbelin hoztam a 4 év színvonalát, egész jó szóbeli, főleg annak tekintetében, hogy 4 nyelvtantételt olvastam el és kihúztam a 2-at. Az egyetlen négyesem: 70%. Matek írásbeli lehetett volna jobb, de a 90%-omra még dicséretet is kaptam.
   Összességében meg vagyok elégedve. A sorrenden nem változatok, az elsőnek bejelölt helyre (Pécs, orvos), a tavalyi 416 pontos ponthatár tekintetében, valószínűsíthetőleg felvesznek.

Mivel nem történik velem mostanság semmi (tanulás, tanulás, tanulás), így jöjjön pár zeneszám, mely a közelmúltban csengett a fülemben. (A tovább mögött, a felfedezésük sorrendjében

Már rég írtam hát itt az ideje, van is miről. Szokásokhoz híven tartsuk az időrendet.
   Kedd, biosz, emeltszint. Félelmeim voltak, de megérte, hiszen nem ijedtem meg annyira. Jól is sikerült, a korábbi elvárásokhoz képest is, úgy kb. 81-82%. Már csak a szóbeli várat magára, ami jó móka lesz, hiszen még tételsort se adtak ki. Van egy hónapom, melyet ismét a biológia oltárán áldozok fel, ehhez úgy érzem, a közeljövőben hozzá kell szokni. Csütörtök, közép kémia. Sikerülhetett jobban is, a tavainál kissé nehezebb volt, de egy 92-93% lesz, egy pöpec szóbelivel tökéletes megelégedettség várható.
   Mindennek örömére, csütörtök este szerettet évfolyamom, szeretett A osztályával, Valkonyán töltöttem egy rövid estét. Kevésbé az alkohol, mint a totális fáradtság által legyőzve éjfélkor már ágyba kényszerültem. Nem azt mondom, hogy nem rúgtam be, de messze se közelít egy igazihoz.
   A hétvégét egy újabb 24 órás versennyel töltöttem. Valójában úgy volt h nem megyek, de a rendezvény témája megfogott. Film. A mi filmünk a Star Wars. Kihagyhatatlan. Elvárható jó hangulat, és annyiszor sikerült magamból hülyét csinálni ahányszor lehetett (képek mindenképp várhatók). Talán túl sokszor is, és mivel a csapat egy jelentős része nem csinált érdemben semmit, így sikerült elég hamar elfáradnom. De mindenképp megérte.
   Mindezt tetőzve, mintha „felnőttebb” lennék. Komolyabb, határozottan komolyabb. Ugyanaz a hülyegyerek, de valahogy mégis más. Ennek legjobb példája, hogy van barátnőm, és nem csak ilyen 3napos kapcsolat.

A hét, amikor érettségim elkezdődtek. Jogosan nevezhetem bemelegítésnek, mivel az első három tárgy pontban nem sokat számít.
A pontozás részleteibe ne is menjünk bele, a lényeg az h a bioszt és a kémiát kell megírni jól. Kémiából úgy érzem megfelelően felkészültem, így a keddi bioszon áll vagy bukik az egész. Sajnos, az első kör nem sikerült olyan jól, mint számítottam rá. Magyarból 12 év meghatározóan 4-es színvonalát sikerrel hoztam. Matekban egy feladat megviccelt, ott viszonylag sok pontot, a többi feladatrészben 3 pontot veszettem, a 90 % remélhetőleg meglesz. Töriben az volt a rossz, amitől igazán nem is féltem, a teszt résztől. Az esszék nem tökéletesek, de tanulásom mennyiségéhez képest viszonyítva határozottan jó.
5 napig csak biosz tanulás, még az utcára se megyek ki.

A dolgok komolytalan része, sajnos lezajlott. Megadtuk a módját. Sajnos, sokan nem vettek részt az utolsó hetünk eseményeiben, de ők bánhatják, kár lett volna kihagyni. Hétfőn megkezdtük a szerenádot fizika, angol és biosz-tesi tanárunkat látogattuk meg. Sikerült (főleg a két tanár közötti távokon) becsiccsenteni. Utána, kavicsban twistelés a pk-ban, persze az elmaradhatatlan ordibálás, ennek köszönhetően kedden már rekedt voltam. De nem csak rekedt, fáradt is, azért még elmentünk magyar és történelem tanárainkhoz, de legfőképp osztályfőnökünkhöz. Az előzőestinél mérhetően jobb hangulat, azonban partner híján osztályfőnökömmel (Lajossal) buliztam. „Remélem megőrizzük ezt a jó kapcsolatot” - ahogy ő mondta. Szerdán a kékszalag már kissé szomorkás, együtt dülöngélés, esetenként sírás – ezt már természetesen hang nélkül. Csütörtökön bolondozás, mely tökéletesen mutatja az osztályom jellegét. Körülbelül 20-an öltöztünk be – én alkoholista vasutasnak – és kevésbé sem olyan hangulatban, mint ahogyan elképzeltem. Péntek, ballagás. Hangulatát a ki-hol-áll hercehurca kezdte elvenni, de az előttem álló embereknek is sikerült végigpicsáskodni, Jó hangulat. A végzősök szalagját, azonban nagy precizitással felkötöttem. Itthon nagy kajálás, tesóm, pedig még jó, hogy berúgott az öccse ballagásán.
Holnap magyar, bízzunk az érvelésben. Matekban, hogy kevés lesz kombinatorika. Töriben, hogy segítő késszek lesznek a források.

Eddigi életem legsűrűbb időszak áll előttem. Terméstesen, megpróbálok beszámolni mindenről. Nézzük meg, akkor röviden azokat, amik már biztosak, dátumhoz kötöttek:
   • Hétfő, kedd: szerenád
   • Szerda: Kékszalag bál
   • Csütörtök: Bolond ballagás
   • Péntek: Ballagás
   • Május 4-5-6: Magyar, matek, történelem érettségi
   • Május 12.: Emelt biosz
   • Május 14.: Kémia
   • Június 8.: Biosz szóbeli
   • Június 17-18-19: Középszintű szóbelik
Parázok? Igen. Főfélelmem a biosz emeltszint, melyre a történelemmel együtt, még nem sikerült annyira felkészülnöm, mint azt szerettem volna. De még nincs veszve semmi.