Tegnap tudomásomra jutott, hogy nem csak a „bulizós” dolgok felől érdeklődnek egyes olvasóim, így most jöjjön egy szelet, a pécsi mindennapi életemből, a tanulásról és a lakókörülményekről.
Orvostanhallgatónak lenni nem könnyű. Még így az első és egyben legkönnyebb félévben is, sokat kell tanulni, ha valaki jól akar szerepelni, a közel heti rendszerességgel íratott Zh-kon. Ezek nem sokat számítanak be a félévi jegybe (pl.: 100-ból 10, 25 pont). Mégis tanulok, mert vizsgaidőszakban ennyi mindent beleverni a fejembe nem tudnék. Az első Zh-ra is ebben a szellemben készültem. A legfőbb tantárgyunknak tartott Molekuláris sejtbiológiából. 40 pontból csinálnak (nekem: 34) 10-et (nekem 8, egy ponttal lemaradva a 9-ről), majd az elkövetkező 2-vel együtt kapunk a 3-ra 10 pontot. A félévi teszt, mely 80 pontjával a rúg legjobban a latba, még ehhez jön a gyakorlatos pontok és ugye az előző tíz, lényeg a lényeg, ha az összpontszám 80% felett van, akkor kiváltható a vizsga. Ha nem, mehetsz vizsgázni. Többi tantárgyból még rosszabb a helyzet, megírod és minimálisan beleszámít, a félévi jegybe, vagy csak írjuk, és még bele se számít. Kémiából például, beleszámít a jegybe, de köze sincs a vizsga anyagához, így ki sem váltható vele az. (Jövő héten írunk).
A tanulmányainknak még vajmi köze van az orvostudományokhoz. Lényegében biológiát, fizikát, kémiát és egy kevés matekot tanulunk, az utóbbi hármat álcázott neveken: Biofizika, Orvosi kémia, Biometria. Biofizikával még nincs is baj, érthetően elmondják, nekünk meg szépen meg kell tanulnunk. A kémia előadás egyszerűen hasztalan. A professzor felolvassa a diáit, és lézerrel mutatja, éppen mit olvas. A diákat letöltve, ugyanez a hatás elérhető. A biometria: statisztika, valószínűség számítás, és hasonló „hasznos” dolgok, amire egy orvosnak szüksége lehet. Emellett heti egy órás tantárgyak: Orvosi antropológia, Betegségmegelőzés alapjai, és kéthetesek: Elsősegély, Orvosi etika. Ezeken az órákon néha hallani pár érdekes dolgot, de sajnos csak nagyon ritkán. Gyakorlataink is vannak, ahol sok kísérletet, mérést kell megcsinálnunk. Sokszor ténylegesen segít megérteni az anyagot, de inkább csak duzzasztja a megtanulásra szánt anyagmennyiséget. Szemináriumon kisebb csoportokban (csak úgy, mint gyakorlaton) okítanak minket, valamelyik tanár jól, valamelyik csak ront a helyzeten. Délutánjaim magam által választott (elektív, fakultatív) tantárgyakkal töltöm. Hétfőn: Latin, olyan, melynek már látom, hogy semmi értelme, mivel egy nyelvet fél év alatt nem lehet megtanulni. Utána Pszichiátria és művészet, mely egy érdekes kurzus, betegekből lett művészekről, művészekből lett betegekről. Kedden úszom. A medence egy méter mély, a sávok keskenyek, a víz koszos, de szeretek úszni. Szerdán egy vizsgára való felkészülést segítő (Hogyan vizsgázzunk molekuláris sejbiológiából 1.) kurzus, mely tényleg segít, é s egy Kémiai számítások, ami nem. Csütörtökön egy angol (Bevezetés az angol orvosi szaknyelvbe 1.), ahol az a cél, hogy minél több szót tömjenek a fejedbe.
Az albérlet, ahol lakunk jó. A sulitól 5, a belvárostól 15, az állomástól 20 percnyire, és drágának sem mondható. Egy régi cimborámmal (Kpéterrel) lakunk egy szobában, azonban a másik szoba lakójával elég sok probléma akad. Amellett, hogy iskolába nem jár, nem is fürdik. Kevés kaját hoz, az is általában a hűtőben rohad. Maga után nem takarít, nem mosogat. Ösztönözzük eddig kevés sikerrel. Ilyen emberek lesznek jogászok? Remélem kielégítettem az igényeket, természetesen a bulizós részről is fogok „pár szót” írni.
