Just for fun

Ez a hét lesz az utolsó, hogy élvezni lehet a szorgalmi időszak látszólagos kényelmét. A tanulást félredobni és azokra a dolgokra koncentrálni, ami egy egyetemista számára jóval fontosabb, mint az oktatás. Nem, nem lesz még vizsgaidőszak, de neki kell állni tanulni (ténylegesen), hogy később ne legyen baj- már most látom, hogy semmi nem lesz belőle.
Az Egészségügyi Felsőoktatási Napok került megrendezésre a múlt héten. Hétfőn hívtak is a csoporttársaim, hogy el kéne menni, mivel holnap zh-t írunk. Végül is nem velük, de kellően jól felkészülve buliztam a Szenesben. Kedden másodévesekkel forraltboroztunk, zsíroskenyereztünk – EFeN keretein belül. Mi másra vágyhat egy másnapos ember? Szerda. Malacsütés, humorest, koncertek, sör. Mindez a sulinkban. A lendületemnél a csalódásom volt csak nagyobb. Maximális létszám is alig érte el az 50 főt. Lehet, bennem van a hiba, de azért ennyire nem kell szerintem tanulni. (Vagy ekkora gyökér mindenki?) Másnap az újjá éledt vacsoracsata első estéjén, pizzáztunk, kocsma, buli. Annyit ettem, nem tudtam berúgni. Azért nem volt rossz csak rohadt sokan voltunk. Pénteken haza. Szombat este már Kanizsán házibuliztunk. Spar budget bor + spar budget kóla töménytelen mennyiségben megtette a hatását. Itthon álmomból egy megriadt róka ébresztett fel.
Ezen a héten Pécsi Egyetemi Napok programjai szórakoztatja a hallgatókat. Természetesen mindennap ott leszek.

Ez okozta a problémát. Egy gennyes, tályogos nyirokcsomó, amely beolvadt a környező szövetekbe. Hogy mitől? Hallgatnak. Lázam, torokfájásom és egyéb ilyenkor jellemző tüneteim nem voltak. Lényeg a lényeg, kivették és remélhetőleg nem is lesz vele már probléma.
Két hete kedden feküdtem be a korházba. Aznap ejtették meg a műtétet, mely egy óráig tartott, 3 orvossal, és állításuk szerint, problémásabban, mint sejtették. Részemről 2 mp-nek tűnt az egész. Egy 6-7 cm-es heg keletkezett a nyakamon, és 3 napig viseltem egy csövet, mely a váladékot volt hivatott eltávolítani. Korházban feküdni rossz. Még azzal az enyhítő körülménnyel is, hogy „fiatal kolléga”-ként kezelik az embert. Műtét napját végig kellett feküdnöm, így izmaim másnap nem igazán funkcionáltak. Reggel 6-kor keltettek, vérnyomást, hőmérsékletet mértek. Vizit. Kaja. Vizsgálatra járás. Látogatók. Olvasás. Filmnézés. Tanulni megpróbáltam, de nem lehet. Egyszóval: unalom. 3 és fél nap unalom. Kiszedték a csövet, felírtak egy bivalyerős antibiotikumot, és hazaengedtek.
Egy hét kihagyás az iskolában nem okoz komolyabb problémát, de jobb lett volna ott lenni. Azon céljaim, hogy a héten pihenek sajnos nem valósult meg. Hétfőn leutazás, árkádban futkosás, fárasztott el. Kedden este Carbonfools koncert, az Estben, majd utána bulizás, jó kis társaság, jó zene, így egy korty alkohol elfogyasztása nélkül is jól éreztem magamat. Szerdán lightos szülinapozás a zöldben. Ők ittak, én néztem, de ez is éppen elég volt a jó hangulathoz. Csütörtökön csoporttársakkal, csocsózás, bulira hangolódás (nem ittam). Jelenteném, hogy a medikus buli a lépcsőházba került át (igaz, hogy azóta ez már a harmadik buli ott). A zene határozottan jobb, DE messze van, és sok a nem oda való egyén. Azért eltáncolgattam, majd leülve szemléltem. Pénteken is volt óránk (borzalom) 10.00-13.00 között, a kertvárosban. Még jó, hogy csak kétszer van egy félévben.
Most az egyhetes szünetet élvezem. Igaz tanulni kéne, de nem nagyon megy. Betegségemről még csak annyit, hogy igazából csak addig fájt még ki nem vették. Húzódik, viszket a seb, ami pozitív jel.

 Kedden amellett, hogy fogász-gyógyszerész felező volt (elvégezték tanulmányaik felét vagy legalábbis mostanra el kellet volna), Zh-t is írtuk, úgyhogy dupla okunk volt egy kis bulizásra. Kis korsóban készültünk fel, főleg csoportárasakkal. Végre sikerült elrángatnom őket bulizni is, és nem bánták meg, de sajnos magamra vettem a feladatot, hogy leitatom őket. Én fizettem. Jó kis este, csak a rendőrök intettek minket csendesebbre a Sörházba vezető úton: "A discoban énekeljetek, légyszíves!". Ott valahonnét kaptam egy világító rudacskát, melynek, mint majom a farkának örülve, karomra tekerve „pumpáltam”. A hét további részében tanulás, pihizés, készülés, hiszen holnap költözök a koliba, mely előreláthatólag egy szörnyű nap lesz, de hosszútávon mindenképp pozitív.
Annyit írok gyógyszerészekkel, fogorvossokkal történt dolgokról, hogy szeretném emlékeztetni „népes olvasó táboromat”, hogy általános orvosnak készülök. Csakhogy ne sértődjön meg senki (főleg én).

Új félév, új tantárgyak, régi emberek, régi helyszínek. Mondanom sem kell, hogy a 2. szemesztert, (túlzottan) nagy lendülettel kezdtem.
    Utolsó pihenéssel töltött hétvégém péntekén, az alkalomhoz illően megünnepeltük, egyik volt, kedves osztálytársam, Flóra születésnapját. Angolszászra vettem a figurát, whiskyztem, söröztem, szivaroztam.
    Kedden, csoporttársaimmal egy könnyed 2.5-3 órát csocsóztunk, beszélgettünk, a végén már inkább ordibáltunk. Rég élveztem ennyire sportot (ha ez egyáltalán, annak tekinthető).
    Szerda. Andriséknál, a kifogyhatatlan hűtőből, a „bemelegítés” jól sikerült, bár a vége felé, egy rulettezéssel ötvözött játéknak köszönhetően, kemény edzésbe ment át. Ezt fojtattuk egy csapat gyógyszerészlánnyal, már egy újabb helyszínen. Innét irány sörház, ott táncolás hajnalig.
    Csütörtök. 3 óra alvás után, egy végig küzdött napot délután félóra alvással tudtam kiegészíteni, hogy este folytatódjon az őrület. Csoporttársakkal iszogattunk, onnét Bé buliba vettem az irányt. Kevesen voltunk, érthetően hiszen, nem volt jó buli, tényleg nem.     Péntek. Nagykanizsa. Régi ismerőseimmel, tanáraimmal a BLG-s szalagavató alkalmából, a jó öreg pizzakertbe, majd onnét Colaba vettük az irányt. Meglepően jól éreztük magunkat, de az nagyon remélem, hogy kivágnak a Club rotainból.
Elkezdtünk anatómiát és szövettant tanulni, már most nem látom, hogyan fogok ebből levizsgázni. Bár, ha ennyi energiám van a bulizásra, akkor ezt csak át lehet alakítani, és a tanulásban kamatoztatni.

Ezért nem is jelentkeztem mostanában, mivel tanultam. És ez ugye nem túl eseménydús folyamat.
    Eredménye lett, nem a legjobb opció, de mégis 100%-osan elfogadható, hiszen az évfolyam több mint fele egyest, írt én négyest. Más tárgyakból is relatíve jól teljesítettem. Megismerhettem azt is, hogy az index-aláíratás.
    Ezt megünnepelve - és nem feledve a tényt, hogy régen voltam bulizni -, szerdán nem régóta, de annál érdekesebben megismert kaposvári ismerőseimmel. Szenes e félévi utolsó, számomra első bulija. Jó zene, jó hangulat. Szombati Pénteki Irie Maffia koncertet sem tudtam, kihagyni. De nem bántam meg, jó kis koncert, bár utána eltűntek az emberek és így kicsit apadt, a kedv.
A tanulás pedig tovább folytatódik, készülvén életem első igazi vizsgájára.

Legalábbis, ha jó minőségű, villányi bort fogyaszt el az ember, nagy mennyiségben. És, hogy erre mikor is jöttem rá? Csütörtökön, biza a születésnapomon másnapján.
    Szerencsés véletlen következtében, az orvosin már nagy hagyománynak örvendő villányi bortúra ezen félévben, november 18-án került megszervezésre. Kihagyhatatlan alkalom. Relatíve még nem is drága. 2500ft-to befizet az ember, cserébe: 6 féle borból álló kóstolót, asztalonként jelentős mennyiségű folyóbort, lefojtásnak zsíros kenyeret kap, az utazáson felül. Már a kóstolókat megérzi az ember, folyóbortól pedig már részegnek illik lenni. Biztos, ami biztos alapon, ráküldtem még két pálinkát. Visszatérvén Pécsre a sörháznál rakott ki a busz. Még szerencse, hogy részegek voltunk. Beszámolnék én nagyon szívesen valamilyen nagy storyról, de sajnos nem történt semmi ilyesmi. Ennek ellenére jól éreztük magunkat. Nem úgy, mint én másnap. Iszonyat. Alig bírtam felkelni. Majd ezek után visszaaludni. Vájt, fejem, gyomrom mindenem. Pedig nem ittam, olyan sokat, na jó, nem keveset, de a részegségem függvényében, nem volt várható, ekkora hatás. Azért egy délutáni alvás után összeszedtem magamat és szerencsés módon már csütörtök este Kanizsán voltam. Semmiképp nem überelte tavalyi születésnapi bulimat , de mindenképp minőségibb, kulturáltabb, alkoholfogyasztás történt.

Múlthéten, szombaton került megrendezésre a PTE – ÁOK/- ETK gólyabál. A hét ezt megelőző napjain nem is történt semmi említésre méltó. Szokásos keddi Zh, csütörtöki B-buli.
    Minden csoportnak kellett indítania egy bálkirály és egy bálkirálynő jelöltet. Az én csoportom 6 férfitagja közül rám esett a választás. Ténylegesen azonban még sem indultam (szerencsére), mert már az „előzetes meghallgatáson” kiszelektáltak. 9-kor megnéztük a nyitótáncot, majd mentük is, mert még nem volt miért maradni. Minden közkedveltebb kocsma tele, így egy eldugott kis helyen ittunk. Majd zöld, ahol megittuk a Hagyományt. Mely nem tekint, akkora jövőre vissza (tavalyi ötlet), de annál elvetemültebb. A biológiában előforduló kémiai kötések kialakulása során (pl.: petidkötés) vízkilépés történik. Két „teljesen normális” orvostanhallgatónak érdekes gondolat szökött a fejébe. A közismert hosszúlépés, lépés utótagját (,mely itt a borra utal) és a whisky szavakat összerakva kapták a whiskylépés kifejezést, mely egy nagy whiskyból és egy deci borból áll. Nem finom. Megittuk, különösebb probléma nélkül. Ezek után irány a gólyabál. Táncoltunk. Sokat. Disco zenére a külföldiekkel, meglepően jó zenére az igazi buliban. De egyszer minden jó véget ér.
Vasárnap lejött a kis családom és feltöltöttek élelmiszerrel, nehogy éhen haljak.

Folytassuk, ahol abbahagytuk és úgy, amennyire emlékszem rá.
    Kéthete, szombat este Miklósfán party, beszélgetős, filmnézős, zenehallgatós, kicsit ivós. Ekkor esett meg, hogy hajnali fél 3kor indultam el és 2-re éretem haza (időátállítás). Hétvége hátramaradó részén tanulni próbáltam, de már ahogy ez csak lenni szokott, nem nagyon sikerült. A rákövetkező héten fizika Zh-t írtunk. Elmélet, gyakorlat. Elméletből nem (érdemjegy: 2), gyakorlatból annál inkább (érdemjegy: 4) remekeltem. Szerdán már igazán bulizni volt kedve az embernek. Beindult a vacsoracsata, Enánál jó lasagnet és nagyon rossz borokat fogyasztottunk. Onnét fogorvos-tanoncokkal egyesülve folytattunk az iszást. Pécs egyik legszebb terén hugyoztam egy szobor tetejéről, és énekeltünk Belga számokat. Ittunk még egy keveset a Papucsba, majd onnét a Stardustba. Remélem, soha többé nem vezet az utam oda. Rossz. Sokan vannak, rossz a zene, és az a sok ember, még meg is veri egymást. Másnap: kialvatlanság, fejfájás, émelygés. Tökéletes állapot ahhoz, hogy először vegyen az ember vért. Élveztem, de el is rontottam. A tanár túlságosan bízott bennem, én pedig nem tudtam tökéletesen koordinálni mellső végtagjaimat. Maradandó sérülés nem történt. Sajnos nem álltam, hogy csütörtökön ne bulizzak. Áthívtam hát a gyógyszerészlányokat. Folyt itt minden. Hubertus-gyömbér, Istennyila, Pálinka-narancs. Vízipipáztunk is. Sajnos, valaki „megörülvén” nekem rám ugrott, velem együtt azonban a pipa is borult. A parketta kicsit kiégett, ennél nagyobb problémát jelentett, a gyógyszerészlányok felsikítása, mely nem csak az ott lévők fülét, hanem a szomszédban lakóét is zavarta. Rendre utasítottak, de nem halkultunk, így mennünk kellett. 11-kor b-be? Meg is ittuk(/-am) a maradék pálinka-narancsot. A pálinka nem barát. OFF. Szerencsére, fél 12kor még nem sokan mennek b-buliba, de azon kevés emberben is mély nyomokat hagytam. De ez hétfőn jól jött, mert éjfél után nem is emlékeztem jóformán, semmire. Sikerült csecsemőre innom magam. Táncom földön fetrengésbe, járásom, beszédem is erősen leredukálódott. Nyelőcsövem is fordított működésre adta fejét (az első Pécsett). Három hölgy kíséretében kerültem egy koli szobába, ajánlottam magam mellett, a helyet, de inkább elaludtam. Reggel 7-kor a telefonom ébreszt, hirtelen, azt sem tudom, hol vagyok, megtaláltam magam. Nem úgy, mint a kabátomat. Kis keresgélés után feladtam, de egy segítőkész embernek köszönhetően, meglett. Délután haza, a már ég áhított koszorú bizniszhez. Jó buli. Korán kelés, egy helyben álldogálás, mert a gazdasági recesszió az eladott koszorúk mennyiségében is megmutatkozott. Vasárnap, annak a reményében érkeztem meg Pécsre, hogy pihenhetek. Mivel közel a vizsgaidőszak, korábbiak is levettek. Meg csak úgy jól esett.
    Vasárnap, hétfő este sikerült is jókat aludnom, a könyveket is a sarokba dobtam. Kedden már nem tudtam megmaradni a valagamon. Elmentünk moziba, a film a vártnál is jobban tetszett, abszolút 10 pontos, kihagyhatatlan Becstelen Brigantyk. Fél 3-kor ágyba is jutottam. Szerdán ismét vacsora csata. Ismét istenien finom kaja. Áhh, –gondoltam- nem is megyek sehova, iszunk egy sört, majd nyugovóra térünk. Fél 11-kor már pezsgőztünk egy házibuliban, éjfélkor egy másikban tequiláztunk. Onnét est, mely ittasságom heveny mértékének, a töménytelen mennyiségű embernek, és talán saját kedvetlenségemnek köszönhetően, nem volt olyan jó, mint eddig, de még így is átlagon felüli. Relatíve korán hazaértem. Másnap alvás, Toxicban karaoke, majd B-buli. Pénteken haza. Tanulás, mert nincsen hét Zh nélkül.
Közeljövőben több jeles nap is lesz, remélem bulizunk is majd egy kicsit.

3 hét eseményeit próbálom összefoglalni. Nem lesz könnyű, mert volt ami „régen” történt. Ezért is kéne gyakrabban írnom, de valahogy mindig ki megy a fejemből.
    Három hete, hoyg megírtam az első Zh-t ennek örömére szerdán, csoporttársaimmal el is mentünk megünnepelni, ezt a fontos eseményt. Zöld-ben iszogatás d&b-re bólogatás, majd irány azt Est Café. Kellemes kis hely. Ingyenes belépés is megoldható, csak egy kellően részeg HÖK-ös kell, aki, ha megnézi a diákodat, akkor is elhiszi, hogy közgázra jársz. Elsőként kezdtünk el táncolni, a lányok hamar elfáradtak, így ők mentek haza, én pedig a sörházba. Az oda vezető út, akár egy Skins epizódba is beleillene. Gyalogolok fölfelé, egy hapsi megkérdi, hogy milyen buli van a sörházban. Mondtam én nem tudom, de oda megyek. Jó, ő is arra jön, elvisz. Beszállok, elindulunk. Kb. 5 km/h sebességgel haladunk. Furcsa. Kérdései még inkább. Voltam-e már két csajjal egyszerre? Benne lennék-e, h ő meg én és egy csaj? Nagyon furcsa. Milyen perverz dolgokra szoktam izgulni? Mert, hogy őt, ha lesz**ná egy olasz transzvesztita, akkor ő ki is verné neki. Kiszállok a kocsiból. Gyerekek, tényleg ne üljetek be, idegenek mellé. Sörház említésre is alig méltó. A legnagyobb gond az volt, hogy „gazdagra” ittam magam, melyet, a mai napig is bán a pénztárcám. Csütörtökön b-buli. Gyógyszerész srácokkal, arabokkal iszogattunk. Kivételesen jó buli volt.
    Egy hosszú és jelentős időszak lezárása után, az előző héten a helyemet kerestem az „új életben”. Nem volt Zh, így három nap el tudtam menni erre-arra. Kedden egy új társasággal ismerkedtünk pár régi arccal. Szerdán Balázzsal tökéletes ellazulás, és én csak annyit tudtam mondani, hogy rock and roll. Csütörtökön csoporttársakkal kocsmázás. Majd ismét b-buli, a változatosság kedvéért.
    E hét keddjén kémia Zh, szóval tanulás. Ezért „csak” csütörtökön mentem el, a már nem új társasággal, a még mindig régi arcokkal. Lassan találtuk meg a helyünk, de megérte, egy felettébb jó, beszélgetős este, szinte mindenről.
Egyre jobb Pécsett.

    Aki itt van, annak fölösleges mondanom, aki pedig ide készül tanuljon csak, mert megéri, a felsőoktatás akármilyen szegmensében részt venni.
    Elmúlt 2 hét eseményeiről kéne beszámolnom. 2. hét már keményebb, tanulni kell, gyakorlatos jegyzőkönyveket írni. Meg is született az első jegy: 4-es. De ennél sokkal érdekesebb az éjszakai élet. Csütörtökön városismereti vetélkedőn vettünk részt. A városhoz kapcsolódó kérdéseket, némi alkohollal dobtuk fel. Így esett meg, hogy egy „punci” alakú szobor volt a lábaim között, az hogy ismét sikeresen végig énekeltünk egy estét, azonban obszcén szavakat is tartalmazó dalainkat Pécs belvárosában nem fogadták olyan szívesen. Ismét hódoltunk az extrém hugyozásnak, egy mélygarázs feljárójánál, illetve egy törökfürdő romjaiba (magasról szép az íve). Rendőrséggel is összetűzésbe kerültünk, mikor ketten Péterrel egy konténer tetején ülve próbáltunk megfordulni egy oszlop körül (csapattársak toltak). A pécsi rendőrök jófejek, villantottak egyet, visszatoltuk a kukát, és mentek is. Innét a B koliba vettük az irányt. Képvetítés, oklevél kiosztás. Bulizás, így utólag nem is volt rossz buli.
   Következő hét első felében is a tanulásé volt a főszerep. Még szerencse, hogy csak szerdáig kellett, mivel este Zagar koncert, szüreti fesztivál. Zagar ismét bevette, amit be kell, fejleszakítóan bólogatott, kitépte a szintit az állványából és gitárként tartva játszott rajta, a ráadást ki se tudtuk várni, de megérte, mert egy jó társaság mellé csapódtunk. Csütörtökön ezzel a lendülettel folytattuk. Heaven Street Seven koncert után egy katartikus PASO koncert, iszonyatos hangulat. Utána egy nem jó B-bulival próbálkoztunk, de lehet, hogy jobb lett volna, ha nem tesszük.
    Nem tudok aludni, már hetek óta. Vagy azért, mert valahol vagyok, ami nem az ágy, vagy ha benne vagyok, nem tudok aludni, vagy ha benne vagyok és alszom, akkor sem jól.

Életem egyik legdurvább négy napjával kezdődött az előttem álló hat/hét év. Hiszen múlthéten, Fonyódligeten vetélkedőkkel tarkított részegedésen vettem részt.

   Ismét elmentünk és ismét - nem meglepő módon - berúgtam. 4-en mentünk, de csak a társaság (szőrösebb) fele bulizott. Iliában rengeteg ismerős és alkohol, mely sajnos, magic lett a vége (amire szerencsésen, már nem emlékszem). Reméljük a nyáron lesz még ilyen.

   Sikeres felvételim mellett, szentimentális jellegű dolgokat is ünnepeltük, most szombaton, Márián. Rég volt ilyen –főleg a tavalyi nyári teljesítményemhez képest- , de berúgtam. Idén is rengetek program volt a Mária napok jó voltából, amelyek egyikén sem vettem részt, de ennek köszönhetően a nife-sek itt tartózkodtak. Szálláshelyükön kezdtünk inni, majd rövid kitérő után, az Iliába énekeltük magunkat. Ott már nyomták a kezembe az 50-eseket, de a tánc most elmaradt. Iliában jó hangulat, sok ismerős. Részegségemet mutatja az is, hogy a Szkítában és a Black Magicben is voltam, annak ellenére, h megfogadtam, h idén nyáron nem megyek discoba. Nem volt jó. De alakíthattam, mert hazafelé megjegyezték, hogy ott megy a Harry Potter, aki a magicben szemüvegben tolta. Harry Potter? Egészében nézve jó volt. Úgy látszik, Márián tudok a legjobban berúgni.

  A fiatalabb Kardos fivér által, már évek óta szervezett alsóbélai „party-nyaraláshoz” tavaly csatlakoztam. Akkor és most is felejthetetlen élményekkel gazdagodtam.
  Múlt hét csütörtökén (július 9.) érkeztünk. Délutáni bevásárlást, lazulós este követte. Másnaposok megtekintése, majd lassú elalvás, mivel háló társam egy üveg Berentzen elfogyasztása után, söröző, whisky-ző társával filozófiai mélységekig itták magukat. Másnap a fiúk folytatták a –számukra- nélkülözhetetlen pókert, így én a konyhában leshettem el pár fogást egy csodálatosan segítőkész hölgyeménytől (Fanni), akinek köszönhető az éhes fiatalság ellátása. Óriási solo partik után, este félelmetes party kezdődött. Nekem, valahogy nem volt kedvem inni, így pár sör elfogyasztása mellett vettem át a többiek hangulatát. Zenei szerkesztést vettem kezembe, Moonwalkolni tanítottam, virágágyásból segítettem ki az ezzel a kedvességgel oda ejtett hölgyet: Virágot a virágnak. Eljött a szombat, a már várva-várt Siófok. A társaságot jelentős személyekkel kiegészítve, vette nyakába az utat, a már hellyel-közzel részeg társaság. Józanságom ellenére felrúgtam egy üveg Berentzen-t, mely az azt elfogyasztani kívánó hölgyeket látva, elszomorított. Siófokon Superman (Erdélyi Zsolt) fantasztikus zenéje szórakozatott a Coke clubban (akinek lenne tőle zenéje küldjön legyen szíves). Körben táncoltunk, a kalapot viselő a kör közepén mutatta meg mit is tud. Családi helyzetem következtében hölgyek visszautasítósítottam, ekkor két vicces eset is történt. A már túlságosan közeledő hölgynek szóltam, hogy bizony nekem barátnőm van, erre a pont emlegetett nő megfogja a vállam, és hátborzongató arccal és hangsúllyal jelezte: „Igen, én vagyok az.” Majd egy kékruhás nőt sikerült elűznie hasonló tekintetével. A többiek úgy döntöttek, hogy ők haza mennek az első busszal, de a kemény mag folytatta a bulizást, de hajnalkor a különböző jellegű hatású drogokkal ellátott bulizó, és a lányokat erélyesen felszólító, majd minket csúnyán néző kopasz kátajtós szekrények, egy együtéses bokszmeccstől félve hazatérésre buzdított. Szokásaihoz híven, siófokon ismét kitettetünk magunkért. Vasárnap hazaindulás, hiszen kedden már Tokajban, a Hegyalja fesztivál 0. napján voltam.

A helyszín nem más, mint a nagy részint kanizsaiak által látogatott Balatonmáriafürdő. Szálláshelyünk is volt, így ezt kihasználva (rövid fürdőzés után), itt hajtottam le üveg Hubertusomat. Ahogy ez lenni szokott nem akartam ennyit inni, mégis sikerült. Az Iliába vezető út sem volt zökkenő mentes. Az általam határőröknek nevezett rendőrség, meghalva őket lekicsinylő kiáltásom (Vigyázz határőrök!), háromszori lefulladás követően igazoltatott. Különösen rám lévén kíváncsiak, cucc kipakolás, személyi adat felírás, kioktatás („Ha annyira okosnah gondolja magát, akkor tudhatná, hogy nincs határőrség.” Végül is a matricát lecserélték.) Iliában elszabadultam a zenegépnél. Tánccal, énekkel szórakoztattam a jelenlévőket. Az egyik „rajongó” meghívott egy whisky-kólára, melyet egészen bátran nevezhetünk teleportnak. Elmondottak alapján: zárásig Ilia, majd csodás dolgok rebegése a hazaúton. Itthon iszonyatos másnap várt. Rájöttem, hogy nem tudok kicsit berúgni, csak nagyon.

    Most jöjjenek az előzőhét nagyrészt este történt dolgai, ahogy Balázs mondta csütörtök reggel: „Hát… megünnepeltük, hogy leérettségiztél”.
   Szerda. Délelőtt érettségi, este a már régóta kikívánkozó és megérdemelt berúgás. Balázséknál melegítettünk, lassan indultam, de a következő állomáson (pizzakert), már jelentősen felzárkóztam. Ott a már jól megszokott, semmi várt minket, így 11-ig bírtuk a légkört, továbbálltunk. Kiskakas, G-sek bankettje, nem fogattak minket tártkarokkal. Hasonlóképp „leült”a hangulat, de ekkor már annyira nem érdekelt ez minket. Itt sikerült elérnünk a „Buddha-állapotot”, így filozófiai mélységekig merültünk egy lánnyal, akivel nem vagyunk jóban, így vicces volt, mikor életének problémáit, ezek megoldásait ecseteltük, két óra hosszan. Ezek után parkolóban, kocsi hátuljában piálás. Majd, mikor itt is meghaltak a dolgok, a maradék whisky-vel útra kelve (elloptam), a hazaútra tökéletesen nem emlékezve érkeztünk meg Balázsékhoz. Majd onnét a megbeszélthez képest 5 óra késéssel haza. Vicces este.
   Pénteken (ekkor kaptuk meg az érettségi bizonyítványt), Robival beszéltük meg, hogy lemegyünk egy sörre. Ő már 3-tól fecskendezett be, így az én fél 9-es érkezésemre ő már hangulatba került. Felvettem, a Baurba, ahol nem szépen néztek ránk, így pizzakert lett belőle. Készülve az egyetemi évekre, egynéhány kancsó fröccsöt legurítottunk. A régi mozinál a rock nagyjait vetítették időrendi sorrendben, jó kezdeményezés, kicsi megmozdulás. Korai hazaérkezés.
   Szombat. Bankett. Kaja, beszélgetés, ivás. Nem emlékszem mikor rúgtam be utoljára ennyire. Táncolás osztálytársakkal, tánc egyedül (a pincérek azt hitték rendes breakes vagyok), tánc asztalon. A legjobb, hogy a pincérek is berúgtak, így a végén már ingyen ittunk. De egyszer minden jó véget ér. Robival keresve a következő helyszint, kötöttünk ki a Kolibriben, ahol az átlag életkor 50. Nagypapákkal mulatósra táncolva, kissé elfáradtunk, így a stoppal hajnali 5-kor értem haza. Délután fél egyre józanodtam ki. Durva volt, nagyon.

Peti is elérte ezt a nevezetes életkort. Úgy indult, mint mostanában lenni szokott. Elmegyünk, de azért nem iszunk sokat, meg korán hazajövünk, mert tanulni kéne, ugye. Mondanom sem kell, nem ez történt. Mivel senki nem akart beszállni a Johnny-ba, mivel kevesen buliztunk (lényegileg, ketten az IC-vel) és így a zenét is mi csináltuk, lehetőségeihez képest jól sült el az este.

Hogy is indult a tegnap este? A megszokott társaság pizzázni ment, azonban nekem kellet kicsit lazulni, kiengedni a gőzt. Így kötöttem ki tesóm társaságában, a jó öreg múzeumban. Ahol a BLG virágkorából származó osztály ünnepelt. Sajnos, nekem tudom, hogy ilyen sosem lesz. Hiszen most nem tudna összejönni 30 fő együtt mulatni, nem, hogy 5 év múlva. Az estét nem is részletezem. Csak a szokásos: iszogatás, kacsintgatás (elmondásuk szerint nénikre, akiket meg*nék), táncolgatás. Csak hazafelé, sajnos nem segített a hüvelykujj.

Az osztályom egyik legkedvesebb személye (bár nem erős a mezőny) a héten betöltötte a tv-ben nagy vörös karikával jelzett, az elméleti felnőttséget jelző bűvös életkort. A történet egészen szerdáig nyúlik vissza, hiszen csak keveseknek adatik meg az a szerencse, hogy pont hétvégére esik a születésnapja. Így történt hát, hogy páran ellátogattunk Zala megye szívébe, hogy meglepjük a ránk egyáltalán nem számító ünnepeltet, lufikkal, virágokkal és egy asztal alakú tortával. Tortaevés, pezsgőzés, de ennél sokkal érdekesebb hazaút. Ehhez tudni kell, hogy 5-en mentünk köszönteni, de 6-an jöttünk visszafelé. Ezt a sofőr figyelmen kívül hagyva 140-el (km/h), cigizve, a rádiót bömböltetve, ittasan (pezsgő) száguldott.
Szombaton egy kisebb meglepetés fogadta a Robinson pubban. A hellyel nincs baj, de nem a kanizsai jövedelemmel nem rendelkező fiatalsághoz igazított árakkal dolgoznak, a kiszolgálásról, meg ne is beszéljünk. Ezáltal kevésbé vidám és önfeledt hangulat. A kocsi jött, ami hazahozott, így hát én is.
Talán elfogyott a lendületünk?

Megtörtént ez is. Megértük ezt a „magas” kort. Beértünk a fináléba, és, hogy mindenkinek jelezhessük, mi bizony végzősök vagyunk, kaptunk egy szalagot. Bár remélem, kaphatok még egyet, mert az elsőt sikeresen elhagytam.
A héten sikerült ismét lebetegednem. Vírusos valami, magas láz, iszonyatos fejfájás, ill. torokfájdalom. Sajnos ezt nem sikerült 100%-ig kipihennem, amit jelez az is, hogy sikerült egy kicsit visszaesnem.
A program 5-kor kezdődött. Letáncoltuk a letáncolni valót, megkaptuk a megkapni valót, megettük a megenni valót. Vacsora után a kisaulában táncolás, közben pk-ba át-átnézegetés. 10-kor szabadultunk. Osztállyal irány a Robinsonba, velünk tartott az osztályfőnökünk, akinek már sikerült becsiccsenteni, a tesi-biosz tanárunk, ének tanárunk. Vicces szitu, a társaság egyik fele csendesen bent ül, és beszélget, a másik fele kint iszik, smárol, fiuk lányokkal, lányok lányokkal. Vagy szivarozik, „Baszki, tanárurazik”, mint én. Ezután lenéztem a szeretett Ásokhoz, ahol kicsit szolidabb volt a hangulat. Így hát elindultunk a Juiceba, ahova nagyon nem lehetett bemenni, mert kb. 2 órás sor volt, tehát irány kóla, ahol buliztunk fél5-ig, blg-s évfolyamtársakkal, régi bolyais arcokkal, haverokkal, tesomékkal.  Még a fülcimpámat is majdnem elvesztettem. Iszonyatosan elfáradtam.
Hát én nagyobb bulira számítottam, nem azt mondom nem éreztem jól magam, de mégis csak egy sima kóla volt, sajnos.

Megünnepeltük? Hát persze, nagyon is, bár én most nem éreztem magam olyan jól, mint általában szoktam, de erről majd később.
Az ünnepelt természetesen nem tudta, hogy bulija lesz, egy lightos kocsmázás utáni kólába behatolásra számított. De nem így történt. A bulinak a Flóráék hatalmas otthona adott helyet. A legfiatalabb 18éves egyik nagy szívfájdalmát - azt, hogy neki télen van a szülinapja és, hogy ilyenkor nem lehet semmit csinálni - orvosolva, Hawaii cuccban leptük meg. Meg is hatódott, tőlem egy csörikés pólót kapott, számunkra vicces felirattal. A buli fél 7-kor kezdődött, melyből később még problémák adódtak. Mivel, én Flórának tett ígéretem, miszerint részegebb leszek az ő szülinapján, mint ő az enyémen, álltam neki az üveg hubertusom elfogyasztásának. A küldetés sikeres volt, éjfélkor ki is estem a játékból. Utolsó emlékem az, hogy 3 csajjal táncolok a biliárdasztalon, és azt üvöltöm, hogy „I kissed the girl…”. Majd egy szőke herceg (vagy angyal nem is tudom) segítségével tértem nyugovóra (köszönet neki). Majd 4 óra tájt keltem fel, viszonylag frissen, és csatlakoztam az épp lefeküdni készülő társasághoz. Állításuk szerinte nem maradtam le semmiről, bár azt a csókot megnéztem volna, mitől élből kidobta a csávó a taccsot, a szoba közepére. Mivel ekkora szívünk van, még mielőtt elhagytuk volna az objektumot, a konyhát viszonylag rendbe raktuk. A másnaposság szelleme szerencsére elkerült.
Ha tegnap esti magam látta volna magát, akkor biztos csak ennyit mondott volna:„Nem tudsz élni!!!”

Elsősorban boldog újévet kívánok minden kedves olvasómnak, remélem mindenki túlélte a tegnap estét. Igaz sosem értettem miért pont ilyenkor van az évforduló, szerintem sokkal jobb lenne tavasszal, bár ezen változtatni már nem tudunk.

A helyszín Marcali, Zergéék gyógyszertára melletti villa, mely lényegében egy hatalmas ház, rengeteg szobával és egy elég nagy tánctérrel. A beugró egy üveg rövid volt, én egy fél literes Hubertust-sal érkeztem, melyet Sprite-tal felöntve sikerült is elfogyasztanom, más italok kíséretében, így határozottan jó kedvem volt. A társaság nagy részben BLG-s, főként a mi évfolyamunk jól összeszokott kis társasága, kiegészítve 1-2 emberrel innét-onnét, így egy 25-30 fős társaság verődött össze. KPeti tanácsára szigorúan 6 óra után kezdünk el inni (ki tudja miért?), el is indult egy verseny 2008 party-arca címért, mely megszerzésért csak annyit kellet tenni, hogy mindenkit megelőzve, te hánysz először, ilyen egyszerű. Másnak esélyt sem hagyva Roli megvédte a címét, még éjfél előtt sikerült „nyugovóra térnie”, de előtte még sikeresen egy szinte egész testet beterítő anyagmintát hagyott rajtam, ekkor cseréltem először ruhát, majd a pezsgőbontáskor másodszor, mikor mindenki felé locsoltam a nedűt és így én is kaptam az arcomba egy nagyobb mennyiséget. Közben többen elszállingóztak erre-arra, alkohol okozta rosszullét, vagy éppen teljesen más szándékkal, egyedül, párosan. A buli tetszetős volt jól éreztük magunk, a zene is jó volt még el nem szállt az erősítő, mely egy plazmatvvel lett helyettesítve.  A hangulaton a 4 óra körül megérkező kanizsai ismerősök egyik fele rontotta a másik fele pedig ellensúlyozta ezt oltári baromságaival. Reggel még takarítás helyett félrészegen nagyon jót hülyéskedtünk, rég röhögtem ilyen jókat. Én sikeresen végigbuliztam alvás nélkül szilvesztert, vannak azért részei, amit nem így tettem volna, de ettől függetlenül nagyon jó kis party volt.

Ritka pillanatok egyike, hogy városunkban, olyan szórakozási lehetőségek adódnak, amiket szívesen meg is tekintek. Ezen a hétvégén kétszeres volt az élvezet.

Az első a szívemnek egyik kedvesebb jamaicai zenét játszó, magyar csapat a Pannonia Allstars Ska Orchestra fellépése volt, a Juice pubban. Sokáig kétséges volt, hogy el tudok-e menni, de sikerült és egyáltalán nem csalódtam. A partyra hangolódást már itthon elkezdtem (tojássaláta + whisky-kóla), majd folyatattam társaság egy részét (Barni, Marci, Konecz) a suli előtt összeszedve, a pizzakertben. Később érkeztek a többiek: Áron, Peti és Balázs (lámaszőr csúcssapkában). Folyt az italozás, sikerült pont azt a részegséget eltalálnom, amit szerettem volna. Fél 11 körül érkeztünk meg a szórakozóhelyre, abban a hitben, hogy a koncert 11 körül kezd, de még magára a helyszínre sem engedtek be minket, így egy másik teremben várakoztunk, ahol minimál techno „szórakoztatott” bennünket. Barni behányt, pontosabban beköpött, kint elápolgattam, kicsit zsarul volt, bár elmondása szerint, végig pörögte a bulit, csak nem állt fel a székből. 11, fél éjfél körül beszabadultunk a buli helyszínére, ahol a PASO dobosa tolta szigorúan a 70-es évek előtti zenét, még abból az időkből, amikor még nem különült el a reggae és a ska, és a jamaicai zenéről még a világ semmit sem tudott. Ezt a zenét én kedvelem és fogyasztom is itthon, mikor leülős kedvem van, partyba én nem raknám be, így hát fel is mentem a pultba, hogy valami pörgősebb, kicsit újabb zenét kérjek a Dj-től egy Damian vagy Bob Marley-t, de azt mondta, hogy bírja ő azt is, de most ilyen zenét kell játszania, majd a buli után lesznek ilyen számok (nem sikerült neki). A zenekar csak fél 1kor kezdet el játszani, mit is mondjak, igazából nagyon tetszet, én rohadt jól éreztem magam, csak az volt az egyetlen gond, hogy nem volt a tömegben erő, lüktetés. Mivel ott voltak az első sorban a 15 éves csúnya, emos-lányok, hátul meg 40 évesek akik, úgy érzeték magukat, mint egy esküvőn (legalább is úgy táncoltak), mi meg persze a kettő között skankeltünk, vagy éppen a színpadon. Merthogy megszólalt az énekes, hogy szükségük lenne pár táncos lábú fiatalra a győztesnek PASO-s poló jár , hát persze, hogy én voltam az első,aki fennt termet. A többiek elmondása szerint én voltam a legjobb, de mégis két emos csaj nyert, letáncolva még Peti barátomat. A végén odapofátlankodtam a basszusgitároshoz, hogy egy vigaszdíj-kitűzőt megérdemelnénk, így be is zsebeltem egy klasszikus PASO emblémásat. Hazaérkeztünk 3 körül 4 óra alvás után pedig suli.

A második koncert egy teljesen más jellegű zenekar, a világ széles Big Band hálózat kanizsai láncszeme és annak karácsonyi produkciója. Jóféle jazz, a Vámos Janka csodálatos hangjával. A városban Hooligans koncert, így vadóc tizenévesek mindenfelé, melyek rossz hangulatot keltettek bennünk, valamint a tegnap este utóhatásaiknak következtében inkább hazamentünk. Lehetett volna 3nap, 3 koncert is, hiszen NIF volt a városban, de ma ki pihentem 2 hónap fáradalmait (vagy legalábbis elkezdtem), így inkább itthon maradtam, de majd az újévi koncerten bepótoljuk.<

Well,well,well… A nyelvvizsga nehezebb volt, mint amire számítottam, A reading hosszú és tele ismeretlen szóval, a levélírással még nem is volt probléma, de a nyelvtani és szóismereti rész az ultra brutál volt. A szóbeli jóval könnyebb, a vizsgáztatok is jó fejek, kicsit a storytellingbe belegabalyodtam, de szerintem a szóbeli meglesz, és nem kevés szerencsével az egész is egyben, remélem már csak szakmai angolt kell majd tanulnom.:D

A Várfalvi szülők elhagyták otthonukat és az ő kedves gyermekeik mi mást is tehettek volna - azért hogy ellensúlyozzák szeretett szüleik távollétét - minthogy egy kétnapos bulit szervezzenek. Sajnálatos módon én csak szombaton értem rá a fent említett okok miatt, de így is belenyúltam a jóba. Minimális alkoholfogyasztás mellett határozottan jól éreztem magam, jó zene és a társaság vitt mindent. Köszönet érte a jó öreg nifeseknek és a Várfalvi tesóknak.

E hét pénteken esett meg a Mikulás bál keretében a bálkirályválasztás, ahol mint tudjátok elindultam. Elsődlegesen is szeretnék köszönetet mondani segítőimnek (abc sorrendben): Áronnak, Bencének,KPéternek, Lilinek, és mindenkinek, aki rám szavazott. Előkészületi munkáimmal meg vagyok elégedve, a bálon lévő feladatokat is jól teljesítettem (hipnózissal vettem rá az embereket, hogy rám szavazzanak), szépen ki is öltöztem. A hölgyszavazók többségét úgy érzem sikerült megnyernem, de nem ez döntött, Kovács Balázs, 100%-osan megérdemelve lett bálkirály, de hát erre lehetett számítani. Buliztunk egy jót a suliban a tini lányokkal, de ezután kezdődött az igazi durvulás. Este 10 körül megérkeztünk Zalakarosra, D. Ede D.-hez, egy helyre, amit bulizásra teremtettek.Megérkezésünk pillanatában láttam, hogy van mit bepótolnunk és, hogy mi be is fogjuk, ebben a szellemben bontottam meg Johnnie Walkeremet, amelyből alacsony alkoholbírásomat megcáfolva elfogyasztottam fél litert (természetesen kólával). Jó társaság, jó zene mi kellett még ahhoz, hogy jó buli legyen? Csak sajnos egy jelentős részére nem emlékszem…, de szerintem a többiek se nagyon, addig megvan, hogy azt énekeljük a karaoke gépről, hogy „piros lett a pipacs virága…”,de  onnéttól már csak pár emlékfoszlány maradt meg: vadul táncolás, szerelmet vallok egy bioszfaktos társamnak, 10 percen keresztül hugyozok, felemelem a kezemet a levegőbe és nem tudom leereszteni. Reggel negyed hétkor kelek, mert nem sikerült megtennem az ötórai ébresztőmre, mivel 7 órára haza kellet volna érnem fenyőfavágás céljából, de talán jobb is, hogy elaludtam, mert így nem kellet benne rész vennem, de édesapám a szombati állapotomat meglátta azt monda „Jobb is h nem jöttél csak akadályoztattál volna minket.

A Mikuláskoncertről röviden csak annyit, hogy nekem zeneileg a tavalyi jobban tetszett, de idén a színpadi része hatalmas volt, bár a karvezető helyében a rappelést én nem erőltetném. Persze minden tiszteletem és elismerésem a nifeseké.