Just for fun

 Szünetben jól telt, semmittevéssel. Ezt a hetet végigtanultam. Eredménye azonban nem lesz, amihez hozzá kell szoknom. Szivatnak, nem is titkolják. 

Múlthéten két ismét eseménydús estém volt. Azonban ennél jóval jelentősebb dolog, hogy valami nő a nyakam bal oldalán.
Pontosan nem tudni, hogy mi. Lehet egy begyulladt nyirokcsomó vagy egy embrionális fejlődéstani probléma, egy cysta – mely már jelentkezett csecsemőkoromban- megújulása. Most a második verzió él, mivel rengeteg antibiotikum hatására sem csökken, inkább nő. Biztos, ami biztos, holnap kikapják, altatással körítve, melyet 3 nap korházi kezelés követ.
Nah, akkor a bulikról. Szerdán ismét szülinapoztunk. A múltkori fogorvos társasággal. Ment a sznobkodás, nem igazán találtam a helyem. Masszívan elkezdtem alkoholt fogyasztani. A többiek pezsgőztek, én lehánytam a falat. Ebben a hangulatban mentünk el a sörházba, ahol nem volt jó a buli. Sálam, sapkám lenyúlta a ruhatáros (sálam a nyakában volt). Dideregve indultam haza, de az izgalom csak most kezdődött. A koli előtt 4 fiatal megállított. Cigit kértek, de mivel nem volt nálam, így „szépen megkértek”, hogy vásároljak nekik: „ Nah játszunk, olyat, hogy te leszel a csicskánk és elmész nekünk cigiért.”. Nem mentem. Elkezdtek faggatózni, provokálni, de nem sikerült ellenreakciót kiváltaniuk (Buddhára ittam magam). Végül is megütöttek a halántékomon, majd a földön rugdostak. Nem volt verekedés, én nem bántottam senkit. Szerencsére jött egy kenyeres autó és elijesztette őket. Csütörtökön Villányban fájdalomcsillapítottam. Jó kaja, jó táraság, jó borok. Utána szar buli.
Most egy jelentős időre vissza kell fognom magam. Jófiú leszek, és a tanulásra fogok koncentrálni.

Tanulással telt. Hiszen anatómia+szövettan Zh került megrendezésre péntek délután. Olyan rossz, mint amennyire annak hangzik. Nem kevés anyag, 25-25 kérdés, minden kérdésre kb. 10 mp, mert a dia kegyetlenül tovább megy. Szóval olyan volt ez a hét, mint a „hőn imádott” vizsgaidőszak. Reméljük a jövő hét eseménydúsabb lesz.

Múlt hetet megelőző hétvégén egy az egész hetet meghatározó esemény történt. Vasárnap reggel betegen ébredtem. Náthának indult, de még mindig nem sikerült 100%-osan leküzdeni. Kedden azért elmentem egy kedves hölgy szülinapját megünnepelni. Lázam és a kevésbé jó társaság ellenére is jó buli volt. Végeredményében mindenképp. Csütörtökön, csoporttársakkal biliárdoztunk, csocsóztunk.
Teljesen jól éreztem magam (mármint egészségileg), de egy újabb itthon töltött hétvége visszahozta a bajt. Ezen hétnek már tétje is van, igazán meg kéne már gyógyulni. Visszautalván egy korábbi postra. Bent voltam a club rotationban.

Kicsit vissza kellet venni, mert biza, a második héten már tanulni kellett. A második félév nem viccel, de lesz ez még rosszabb is. Azért nem mondom, hogy nem mentem el sehova.
    A hét első napján egy régi cimbora szülinapját ültük meg. A MozaiQ whisky akciója, csak lendített az estén, amit a Szenesben folyattunk. Enikő party. A hölgy ért hozzá, hogyan kell megtáncoltatni a népet és mi nem is ellenkeztünk.
    Csütörtökön –úgy tűnik hagyomány lesz belőle- csoporttársaimmal beszélgettünk, csocsóztunk, B buliztunk. Addig kell élvezni, ezeket a ritkán jó Bé bulikat, míg el nem jön a pénteki anat-szövet ZHk ideje.
A jövő hét lesz az utolsó. Az utolsó hét, hogy nem írunk valamiből zh-t. Nah jó, ez túlzás, ott lesz a szünet és talán még két üres hét.

A hétvégén fellátogattam országunk fővárosába, meglátogatni testvéremet és kedvesét.
    Mit is mondhatnék, így megkésve. Jó volt. Érkezésem után nem sokkal bele vetettük magunkat, a pesti éjszakába. Fogyasztottunk, táncoltunk, jól éreztük magunkat. Szombaton lazulás. Vasárnap elugrottunk a Westendbe (jó hangulatban), hogy egy jót fel-alá mászkálhassunk. Aztán haza is jöttem. Budapest ismét nem fogott meg.
Már csak azt nem tudom, hogy három hét aktív semmittevés után, hogyan fogok újra iskolába járni. Majd csak lesz valahogy.

A jól megérdemelt, semmittevés ritka pillanatait élvezhetem, hiszen a kémiám egy jeggyel jobb lett, mint amennyire számítottam (hármas). Ennek köszönhetően túl vagyok két legnehezebb vizsgámon. Most már egyre jobban úgy néz ki, hogy január 8-ától egy hónapig élvezhetem korai, megveszített munkám gyümölcsét.

Folytassuk, ahol abbahagytuk és úgy, amennyire emlékszem rá.
    Kéthete, szombat este Miklósfán party, beszélgetős, filmnézős, zenehallgatós, kicsit ivós. Ekkor esett meg, hogy hajnali fél 3kor indultam el és 2-re éretem haza (időátállítás). Hétvége hátramaradó részén tanulni próbáltam, de már ahogy ez csak lenni szokott, nem nagyon sikerült. A rákövetkező héten fizika Zh-t írtunk. Elmélet, gyakorlat. Elméletből nem (érdemjegy: 2), gyakorlatból annál inkább (érdemjegy: 4) remekeltem. Szerdán már igazán bulizni volt kedve az embernek. Beindult a vacsoracsata, Enánál jó lasagnet és nagyon rossz borokat fogyasztottunk. Onnét fogorvos-tanoncokkal egyesülve folytattunk az iszást. Pécs egyik legszebb terén hugyoztam egy szobor tetejéről, és énekeltünk Belga számokat. Ittunk még egy keveset a Papucsba, majd onnét a Stardustba. Remélem, soha többé nem vezet az utam oda. Rossz. Sokan vannak, rossz a zene, és az a sok ember, még meg is veri egymást. Másnap: kialvatlanság, fejfájás, émelygés. Tökéletes állapot ahhoz, hogy először vegyen az ember vért. Élveztem, de el is rontottam. A tanár túlságosan bízott bennem, én pedig nem tudtam tökéletesen koordinálni mellső végtagjaimat. Maradandó sérülés nem történt. Sajnos nem álltam, hogy csütörtökön ne bulizzak. Áthívtam hát a gyógyszerészlányokat. Folyt itt minden. Hubertus-gyömbér, Istennyila, Pálinka-narancs. Vízipipáztunk is. Sajnos, valaki „megörülvén” nekem rám ugrott, velem együtt azonban a pipa is borult. A parketta kicsit kiégett, ennél nagyobb problémát jelentett, a gyógyszerészlányok felsikítása, mely nem csak az ott lévők fülét, hanem a szomszédban lakóét is zavarta. Rendre utasítottak, de nem halkultunk, így mennünk kellett. 11-kor b-be? Meg is ittuk(/-am) a maradék pálinka-narancsot. A pálinka nem barát. OFF. Szerencsére, fél 12kor még nem sokan mennek b-buliba, de azon kevés emberben is mély nyomokat hagytam. De ez hétfőn jól jött, mert éjfél után nem is emlékeztem jóformán, semmire. Sikerült csecsemőre innom magam. Táncom földön fetrengésbe, járásom, beszédem is erősen leredukálódott. Nyelőcsövem is fordított működésre adta fejét (az első Pécsett). Három hölgy kíséretében kerültem egy koli szobába, ajánlottam magam mellett, a helyet, de inkább elaludtam. Reggel 7-kor a telefonom ébreszt, hirtelen, azt sem tudom, hol vagyok, megtaláltam magam. Nem úgy, mint a kabátomat. Kis keresgélés után feladtam, de egy segítőkész embernek köszönhetően, meglett. Délután haza, a már ég áhított koszorú bizniszhez. Jó buli. Korán kelés, egy helyben álldogálás, mert a gazdasági recesszió az eladott koszorúk mennyiségében is megmutatkozott. Vasárnap, annak a reményében érkeztem meg Pécsre, hogy pihenhetek. Mivel közel a vizsgaidőszak, korábbiak is levettek. Meg csak úgy jól esett.
    Vasárnap, hétfő este sikerült is jókat aludnom, a könyveket is a sarokba dobtam. Kedden már nem tudtam megmaradni a valagamon. Elmentünk moziba, a film a vártnál is jobban tetszett, abszolút 10 pontos, kihagyhatatlan Becstelen Brigantyk. Fél 3-kor ágyba is jutottam. Szerdán ismét vacsora csata. Ismét istenien finom kaja. Áhh, –gondoltam- nem is megyek sehova, iszunk egy sört, majd nyugovóra térünk. Fél 11-kor már pezsgőztünk egy házibuliban, éjfélkor egy másikban tequiláztunk. Onnét est, mely ittasságom heveny mértékének, a töménytelen mennyiségű embernek, és talán saját kedvetlenségemnek köszönhetően, nem volt olyan jó, mint eddig, de még így is átlagon felüli. Relatíve korán hazaértem. Másnap alvás, Toxicban karaoke, majd B-buli. Pénteken haza. Tanulás, mert nincsen hét Zh nélkül.
Közeljövőben több jeles nap is lesz, remélem bulizunk is majd egy kicsit.

    Egy olyan tanítási héten vagyok túl, melyet közel sem nevezhetek könnyűnek, de eseménydúsnak sem. A héten két Zh-t írtam, az elsőre nem, a másodikra annál többet tanultam.
    De hát ki is tanul Latinra? Ezt szerencsére az oktató is tudja, így annyira tud az ember puskázni, amennyire van pofája hozzá. A felkészültebbek komolyabb felszereléssel, a lustábbak csak a könyvüket használták. Ennél nehezebb volt a sejtbiosz teszt. Nem lett olyan jó, de felesleges is lenne.
    Buli szinten sem történt sok minden. Kedden elmentünk a csoporttársakkal iszogatni, valakinek ez több, mint jól sikerült, nekem közel sem. Meg született egy alapjában véve jó, de szerintem kivitelezhetetlen ötlet. Csoport-Vacsoracsata. Jó: ötlet minden héten más főz, a nyertesnek fizetjük egy piálását. Bökkenő : 11 ember számára ez kivitelezhetetlen. Én a születésnapomon főznék, ami igazán vicces lenne. A másik ötlet, hogy legyen nálunk másnap házibuli, ahogy később neveztem: No hányás party, mivel nem szerettünk volna takarítani. Nem is kellett. Az elígérkezettek közül, csak 1 fő jelent meg, így se hányás, se party nem volt. Elmentünk a Hangulatba, de ott sem jött meg a hangulat. Biliárdoztunk egy keveset, oszt mindenki ment haza. Most pedig jön a várva-várt szünet, ami nekünk csak egy hosszúhétvégét jelent.

Tegnap tudomásomra jutott, hogy nem csak a „bulizós” dolgok felől érdeklődnek egyes olvasóim, így most jöjjön egy szelet, a pécsi mindennapi életemből, a tanulásról és a lakókörülményekről.
  

    Több probléma is adódott, főleg a szállásom/unk körül. Kollégiumba szerettem volna menni. Megpályáztam, de nem jött be. Neki álltunk albérletet keresni, egy ismerőssel a gólyatáborból és Péterrel. Jól is ment a dolog találtunk egy jó kis helyet közel az egyetemhez. De a harmadik fél (tudtunk nélkül) megfellebbezte a kollégiumot és a beköltözés előtt két nappal visszamondta. Újra neki állni, albit keresni, egy kicsist távolabbi helyen, de bútorozásában jobb helyet találtunk. Dr. Hal József utca, 4/a, 3. emelet, 12-es ajtó.
    Ma orientációs nap. Tíz órakor, azonban eljöttünk, mert nem sok értelme volt. Elintéztünk pár dolgot. Pénzt szerettem volna levenni a kártyáról, de a pin-kód a fejemben rosszul raktározódott el. Benyelte, de nem tiltotta le. Küldik, majd Kanizsára. Sajnos nem tudtam mindent elintézni, így majd vissza kell mennem a héten. Jövő héttől bele vetem magam az igazi egyetemi életbe.

   Tényleg semmit. Pihentem. Hiszen ez egy olyan nyár, amit csak szórakozással és pihenéssel tölthetek. Bár ezt hajlamosak megzavarni (a búcsúra készülő) fűnyírók. Érthetetlen, hogy a 3x3 méteres kertet traktoros fűnyíróval kell lenyírni, az ezzel az eszközzel elérhetetlen helyeket, csak a nagyon zaj elérésének érdekében, motoros kaszával. Ez azonban egy láncfolyamatot eredményez. Mindenki belekezd. Ezt fűszerezi meg a szembe szomszédtól, szinte már megszokott, flex, hegesztő és kalapács sírása, pattogása, zuholása. Az uszodában sincs minden rendben. Megírhatta az Elle vagy valamilyen hasonlóan a 25-35 éves szingli nőket célzó újság, hogy úszni bizony egészséges. Egyedül úsztam, hat ilyen nő társaságában. Már legszívesebben most költöznék le Pécsre. Jövő héten gólyatábor, az összesen hátralévő 10-15 napot csak kibírom.

Spórolni kell az energiával, mert csütörtökről ismét beindul az élet. Csütörtök- Vasárnap : IC balcsi, Kedd – Vasárnap: Hegyaljafesztivál, melyeket már alig bírok kivárni. Így az elmúlt hét aktív pihenéssel telt.
Kedden kilátogattam nyaraló barátnőmhöz, fenyvesre. Majd a hét további részén is, szinte csak vele találkoztam. Ma is györökön „nyaraltuk”. Balázs itt dolgozik, megvendégelt minket, jó kis nap volt.