Just for fun

    Aki itt van, annak fölösleges mondanom, aki pedig ide készül tanuljon csak, mert megéri, a felsőoktatás akármilyen szegmensében részt venni.
    Elmúlt 2 hét eseményeiről kéne beszámolnom. 2. hét már keményebb, tanulni kell, gyakorlatos jegyzőkönyveket írni. Meg is született az első jegy: 4-es. De ennél sokkal érdekesebb az éjszakai élet. Csütörtökön városismereti vetélkedőn vettünk részt. A városhoz kapcsolódó kérdéseket, némi alkohollal dobtuk fel. Így esett meg, hogy egy „punci” alakú szobor volt a lábaim között, az hogy ismét sikeresen végig énekeltünk egy estét, azonban obszcén szavakat is tartalmazó dalainkat Pécs belvárosában nem fogadták olyan szívesen. Ismét hódoltunk az extrém hugyozásnak, egy mélygarázs feljárójánál, illetve egy törökfürdő romjaiba (magasról szép az íve). Rendőrséggel is összetűzésbe kerültünk, mikor ketten Péterrel egy konténer tetején ülve próbáltunk megfordulni egy oszlop körül (csapattársak toltak). A pécsi rendőrök jófejek, villantottak egyet, visszatoltuk a kukát, és mentek is. Innét a B koliba vettük az irányt. Képvetítés, oklevél kiosztás. Bulizás, így utólag nem is volt rossz buli.
   Következő hét első felében is a tanulásé volt a főszerep. Még szerencse, hogy csak szerdáig kellett, mivel este Zagar koncert, szüreti fesztivál. Zagar ismét bevette, amit be kell, fejleszakítóan bólogatott, kitépte a szintit az állványából és gitárként tartva játszott rajta, a ráadást ki se tudtuk várni, de megérte, mert egy jó társaság mellé csapódtunk. Csütörtökön ezzel a lendülettel folytattuk. Heaven Street Seven koncert után egy katartikus PASO koncert, iszonyatos hangulat. Utána egy nem jó B-bulival próbálkoztunk, de lehet, hogy jobb lett volna, ha nem tesszük.
    Nem tudok aludni, már hetek óta. Vagy azért, mert valahol vagyok, ami nem az ágy, vagy ha benne vagyok, nem tudok aludni, vagy ha benne vagyok és alszom, akkor sem jól.

Kijelenthetem, hogy városunk elsőszámú fúvószenekara tegnap odatette magát. Igaz, - tudtommal – az Olajbányász a hivatalos kanizsai zenekar, de szerintem sokunk elsőszámú kedvence a Nagykanizsai Ifjúsági Fúvószenekar. Nagy jó zenét játszottak, inkább a komolyabb, kevésbé bulis számaik közül. Ez nem is volt baj, inkább azok, akik előttem ültek. Már akkor tudtam, hogy baj lesz, mikor egy fogyatékos gyerek leült velük egy sorba. A három fiúnak sajnos kevesebb agya volt, mint a Down-kóros fiúnak. Röhögtel rajta, majd egymás hülye poénjain, közben látni lehetett rajtuk, hogy egyáltalán nem érdekli őket a színpadon folyó dolog. Csak tudnám, akkor minek jöttek el? Szerencsére a szünet után megnyugodtak. Összességében, mindenképpen pozitív élmény. Utána meccsnézés (mármint ők meccset néztek, én pedig ott voltam) a Tukáéknál, majd egy rövid pk, a régi idők emlékére. Reggel, pedig rossz érzés úgy kelni, hogy még föl sem keltél, de már elcsesztél egy órát.

Még egy zenekart lehúzhatok a listáról, mert tegnap a Colában Bëlga koncert volt. Ha egy szóval kellene összefoglalnom, annyit mondanék: fergeteges! Nah, de kezdjük az elején.
A hangulatkeltést, a múzeumban kezdtük. IC, Fanni névnap sok ismerős, szeretett ember, jó kis társaság. Nem utolsó sorban, kivételesen még a zene is jó volt. Bluest, Bob Marleyt játszottak kifogásolható zenei képzettséggel, de ez akkor kevésbé érdekelt. Fél 11kor, elérve a megfelelő állapotot és a csajok kívánságának is engedve, elindultunk. Természetesen, mondanom sem kell, hogy a 10-re kiírt koncertnek még előjelét sem láttuk. Táraságunk a színpad elé hatolt, majd elkezdtem skandálni csatlakoztak többen is, talán ennek hatására megérkezett a „Három hülye”. Félelmetes bulit csináltak. Sikeresen végig, tomboltam, ugráltam az első sorban, aminek ma kissé megvannak a mellékhatásai. Színpadra is felpattantam, hogy figyelmeztessem a Bauxitot, hogy ma van nőnap (pont a színpad szélén állt, szóval nem úgy h berohantam középre), erre bemondja, hogy boldog nőnapot leveszi a mikrofont és odaadja a kezembe. Szóval, jó volt. Utána a Kóla, mit is mondhatnék szar.
Egészében jó kis buli volt. Nem ez volt az utolsó Belga koncertem. Leírom, hogy mire mennék el még szívesen hátha teljesül: Irie Maffia, Barabás Lőrinc, Zuboly (csak, hogy a ma még élő magyar zenészeket említsem).

Ma Nif és az Mndk közös újévi koncertjét hallgattuk meg. Az igazat megvallva több helyen vérzett a dolog, a számokkal nem is volt gond, de sok volt a félrefújás vagy egyáltalán nem fújás és ennél nagyobb baj, hogy nem volt ereje a zenének. Ezt figyelmen kívül hagyva, a számok tetszettek és elég jókat nevettünk koncert közben is főleg azért, mert Zsófia, aki 2 napja látta a Macskajajt, Brhams 5. Magyartáncát halva, azt állította, hogy ez benne volt a filmben, hát sajnos nem, de mi sírva röhögtünk.