Just for fun

Kijelenthetem, hogy városunk elsőszámú fúvószenekara tegnap odatette magát. Igaz, - tudtommal – az Olajbányász a hivatalos kanizsai zenekar, de szerintem sokunk elsőszámú kedvence a Nagykanizsai Ifjúsági Fúvószenekar. Nagy jó zenét játszottak, inkább a komolyabb, kevésbé bulis számaik közül. Ez nem is volt baj, inkább azok, akik előttem ültek. Már akkor tudtam, hogy baj lesz, mikor egy fogyatékos gyerek leült velük egy sorba. A három fiúnak sajnos kevesebb agya volt, mint a Down-kóros fiúnak. Röhögtel rajta, majd egymás hülye poénjain, közben látni lehetett rajtuk, hogy egyáltalán nem érdekli őket a színpadon folyó dolog. Csak tudnám, akkor minek jöttek el? Szerencsére a szünet után megnyugodtak. Összességében, mindenképpen pozitív élmény. Utána meccsnézés (mármint ők meccset néztek, én pedig ott voltam) a Tukáéknál, majd egy rövid pk, a régi idők emlékére. Reggel, pedig rossz érzés úgy kelni, hogy még föl sem keltél, de már elcsesztél egy órát.