Just for fun

Sajnos, le kell vonnom a konklúziót: nem tanultam eleget. Nem azt mondom, hogy semmit, de nem azt a mennyiséget, ami a szorgalmi időszak sikeres „elvégzéséhez” kellett volna. Ráadásul a szerencsefia is elszegődött mellőlem. Tragédia nem történt. Csak jövő-Marcival csesztem ki. Vizsgáimat, rész vizsgáimat nem váltottam ki, vitt jegyeimet sem sikerült feljebb húzni. Jegybeli változást ez még mindig nem jelent (nah jó, van amiből nem lehetek 5s, de ez már korábban is tudott volt) inkább csak a vizsgaidőszakot nehezíti. De most kellően felhúztam magam, hogy a sötét oldal erőit használjam tanulmányaimhoz.

Stresszes nap volt a pénteki. Azáltal örömteli és meglepetésekkel teli is. De egy a lényeg, a fizika kollokviumom sikeres letételével, egy sikeres vizsgaidőszakot zárhattam.
    Eleinte úgy tűnt a szerencse fia, nem állt az oldalamra. A beugróteszten sikeresen túlverekedtem magam, de a baj, csak ezután kezdődött. Három vizsgázató feleltet. Kettő minimális tudásara szórja a jó jegyeket, a harmadik hangulatingadozásai függvényben, estenként szórja az embereket. Én a harmadik profhoz kerültem. Utolsó esélyem, hogy két jó tételt húzzak. Ez sajnos nem következett be. Két olyan sikerült, melyhez tudásom egészen csekély volt. Úgy ültem ki, hogy én bizony meg fogok bukni. Ezt erősítette az a tény is, hogy előttem mindenkit megbuktatott. Jófej volt, hármast adott. Megköszöntem, és nevetve távoztam.
    A pénteki nap talán még ennél is jobb híre, az hogy sikerül beköltöznöm a koliba. Nem most, hanem csak február elején, de egy jó szobába, egy jó szintre, egy jó lakótárs mellé. Most már csak azt nem tudom, mit fogok csinálni a három hét „szünetem” alatt.

Nem volt jelentős, szinte semmilyen szempontból, a tegnap sikeresen letett Biometria vizsga. A tárgy a nevéből következtethetően, matematikai jellegű, de annak általam a legutáltabb részével, a statisztikával foglalkozik. Ez tetőzi még az a tény is, hogy a félév során szerzett ismeretek, csak egy esetben hasznosíthatóak, ha az ember kutatónak adja a fejét (ez nagyon úgy látszik, velem nem fog megtörténni). Jah, és csak két kreditet ér az egész.
    Nem tanultam. Legalábbis közel sem annyit, mint amennyit kellet volna. Féltem is. Kisebb késés után megírtuk a minimumtesztet. Magamtól tuti nem írtam meg volna elégségesre, körben még kisebb, de főleg nagyobb segítséggel sem (legalábbis, ekkor még ezt hittem). 60%-ot kellet volna elírni, nekem csak 50-et sikeredett. Fület, farkat behúzva hagytam el a helyszínt. Értesítettem a szüleimet. Beletörődtem, hogy én biza megbuktam. 39-ből, 21 sorstársammal együtt. Még szerencse, hogy egy kitartó vizsgázó átnézte, a feladatlapját és talált egy kérdést, ahol rossz választ fogadtak el. Szerencsére erre a kérdésre, én is a jó megoldást írtam, így meglett a 60%. Mehettem vizsgázni. A szerencsém továbbra is kitartott mellettem. Jó helyre ültem (tudtam puskázni), jó vizsgáztatót kaptam. 2 órával azután, hogy megbuktam, 3-ast kaptam. A gyakorlatvezetőm végighallgatta a feleletemet és még le is cseszett, hogy milyen hülye voltam. Ennél jobbat, még remélni sem mertem.
    Remélem megmarad szerencsém, nem csak a következő és ezen félév utolsó vizsgáján (fizika), hanem egész életem során.

A jól megérdemelt, semmittevés ritka pillanatait élvezhetem, hiszen a kémiám egy jeggyel jobb lett, mint amennyire számítottam (hármas). Ennek köszönhetően túl vagyok két legnehezebb vizsgámon. Most már egyre jobban úgy néz ki, hogy január 8-ától egy hónapig élvezhetem korai, megveszített munkám gyümölcsét.

Nem ezért, írom ilyen sok nappal (4) később írom meg ezt a bejegyzést, mert, akkora megrázkódtatás lett volna.
Kicsit szerencsétlen voltam. Rossz tétel, rossz vizsgáztatók, vagy csak egyszerűen nem tudtam annyira, mint kellett, volna. De egyszerűbb, másra kenni, így meg is teszem. Két vizsgáztató végzi el a jelölten az aktust. Az egyik, egy (általában) jófej fejes, az igazi feleltető. Az első tétel, amit mondtam – beismerem- nem volt az erősségem. A következőt, a másodrangú vizsgáztató feleltette le, akinek még be kellett bizonyítani, hogy neki biza ott a helye. Végletekig belement, talán, ha valahonnét előzőleg utána olvasok, akkor tudom, amit szertetett volna.
Végül 4-est kaptam, e félév legnehezebb vizsgáján, a vizsgaidőszak második napján, úgyhogy inkább nem is panaszkodom.

Ezért nem is jelentkeztem mostanában, mivel tanultam. És ez ugye nem túl eseménydús folyamat.
    Eredménye lett, nem a legjobb opció, de mégis 100%-osan elfogadható, hiszen az évfolyam több mint fele egyest, írt én négyest. Más tárgyakból is relatíve jól teljesítettem. Megismerhettem azt is, hogy az index-aláíratás.
    Ezt megünnepelve - és nem feledve a tényt, hogy régen voltam bulizni -, szerdán nem régóta, de annál érdekesebben megismert kaposvári ismerőseimmel. Szenes e félévi utolsó, számomra első bulija. Jó zene, jó hangulat. Szombati Pénteki Irie Maffia koncertet sem tudtam, kihagyni. De nem bántam meg, jó kis koncert, bár utána eltűntek az emberek és így kicsit apadt, a kedv.
A tanulás pedig tovább folytatódik, készülvén életem első igazi vizsgájára.

Múlthéten, szombaton került megrendezésre a PTE – ÁOK/- ETK gólyabál. A hét ezt megelőző napjain nem is történt semmi említésre méltó. Szokásos keddi Zh, csütörtöki B-buli.
    Minden csoportnak kellett indítania egy bálkirály és egy bálkirálynő jelöltet. Az én csoportom 6 férfitagja közül rám esett a választás. Ténylegesen azonban még sem indultam (szerencsére), mert már az „előzetes meghallgatáson” kiszelektáltak. 9-kor megnéztük a nyitótáncot, majd mentük is, mert még nem volt miért maradni. Minden közkedveltebb kocsma tele, így egy eldugott kis helyen ittunk. Majd zöld, ahol megittuk a Hagyományt. Mely nem tekint, akkora jövőre vissza (tavalyi ötlet), de annál elvetemültebb. A biológiában előforduló kémiai kötések kialakulása során (pl.: petidkötés) vízkilépés történik. Két „teljesen normális” orvostanhallgatónak érdekes gondolat szökött a fejébe. A közismert hosszúlépés, lépés utótagját (,mely itt a borra utal) és a whisky szavakat összerakva kapták a whiskylépés kifejezést, mely egy nagy whiskyból és egy deci borból áll. Nem finom. Megittuk, különösebb probléma nélkül. Ezek után irány a gólyabál. Táncoltunk. Sokat. Disco zenére a külföldiekkel, meglepően jó zenére az igazi buliban. De egyszer minden jó véget ér.
Vasárnap lejött a kis családom és feltöltöttek élelmiszerrel, nehogy éhen haljak.

Folytassuk, ahol abbahagytuk és úgy, amennyire emlékszem rá.
    Kéthete, szombat este Miklósfán party, beszélgetős, filmnézős, zenehallgatós, kicsit ivós. Ekkor esett meg, hogy hajnali fél 3kor indultam el és 2-re éretem haza (időátállítás). Hétvége hátramaradó részén tanulni próbáltam, de már ahogy ez csak lenni szokott, nem nagyon sikerült. A rákövetkező héten fizika Zh-t írtunk. Elmélet, gyakorlat. Elméletből nem (érdemjegy: 2), gyakorlatból annál inkább (érdemjegy: 4) remekeltem. Szerdán már igazán bulizni volt kedve az embernek. Beindult a vacsoracsata, Enánál jó lasagnet és nagyon rossz borokat fogyasztottunk. Onnét fogorvos-tanoncokkal egyesülve folytattunk az iszást. Pécs egyik legszebb terén hugyoztam egy szobor tetejéről, és énekeltünk Belga számokat. Ittunk még egy keveset a Papucsba, majd onnét a Stardustba. Remélem, soha többé nem vezet az utam oda. Rossz. Sokan vannak, rossz a zene, és az a sok ember, még meg is veri egymást. Másnap: kialvatlanság, fejfájás, émelygés. Tökéletes állapot ahhoz, hogy először vegyen az ember vért. Élveztem, de el is rontottam. A tanár túlságosan bízott bennem, én pedig nem tudtam tökéletesen koordinálni mellső végtagjaimat. Maradandó sérülés nem történt. Sajnos nem álltam, hogy csütörtökön ne bulizzak. Áthívtam hát a gyógyszerészlányokat. Folyt itt minden. Hubertus-gyömbér, Istennyila, Pálinka-narancs. Vízipipáztunk is. Sajnos, valaki „megörülvén” nekem rám ugrott, velem együtt azonban a pipa is borult. A parketta kicsit kiégett, ennél nagyobb problémát jelentett, a gyógyszerészlányok felsikítása, mely nem csak az ott lévők fülét, hanem a szomszédban lakóét is zavarta. Rendre utasítottak, de nem halkultunk, így mennünk kellett. 11-kor b-be? Meg is ittuk(/-am) a maradék pálinka-narancsot. A pálinka nem barát. OFF. Szerencsére, fél 12kor még nem sokan mennek b-buliba, de azon kevés emberben is mély nyomokat hagytam. De ez hétfőn jól jött, mert éjfél után nem is emlékeztem jóformán, semmire. Sikerült csecsemőre innom magam. Táncom földön fetrengésbe, járásom, beszédem is erősen leredukálódott. Nyelőcsövem is fordított működésre adta fejét (az első Pécsett). Három hölgy kíséretében kerültem egy koli szobába, ajánlottam magam mellett, a helyet, de inkább elaludtam. Reggel 7-kor a telefonom ébreszt, hirtelen, azt sem tudom, hol vagyok, megtaláltam magam. Nem úgy, mint a kabátomat. Kis keresgélés után feladtam, de egy segítőkész embernek köszönhetően, meglett. Délután haza, a már ég áhított koszorú bizniszhez. Jó buli. Korán kelés, egy helyben álldogálás, mert a gazdasági recesszió az eladott koszorúk mennyiségében is megmutatkozott. Vasárnap, annak a reményében érkeztem meg Pécsre, hogy pihenhetek. Mivel közel a vizsgaidőszak, korábbiak is levettek. Meg csak úgy jól esett.
    Vasárnap, hétfő este sikerült is jókat aludnom, a könyveket is a sarokba dobtam. Kedden már nem tudtam megmaradni a valagamon. Elmentünk moziba, a film a vártnál is jobban tetszett, abszolút 10 pontos, kihagyhatatlan Becstelen Brigantyk. Fél 3-kor ágyba is jutottam. Szerdán ismét vacsora csata. Ismét istenien finom kaja. Áhh, –gondoltam- nem is megyek sehova, iszunk egy sört, majd nyugovóra térünk. Fél 11-kor már pezsgőztünk egy házibuliban, éjfélkor egy másikban tequiláztunk. Onnét est, mely ittasságom heveny mértékének, a töménytelen mennyiségű embernek, és talán saját kedvetlenségemnek köszönhetően, nem volt olyan jó, mint eddig, de még így is átlagon felüli. Relatíve korán hazaértem. Másnap alvás, Toxicban karaoke, majd B-buli. Pénteken haza. Tanulás, mert nincsen hét Zh nélkül.
Közeljövőben több jeles nap is lesz, remélem bulizunk is majd egy kicsit.

Tegnap tudomásomra jutott, hogy nem csak a „bulizós” dolgok felől érdeklődnek egyes olvasóim, így most jöjjön egy szelet, a pécsi mindennapi életemből, a tanulásról és a lakókörülményekről.
  

    Aki itt van, annak fölösleges mondanom, aki pedig ide készül tanuljon csak, mert megéri, a felsőoktatás akármilyen szegmensében részt venni.
    Elmúlt 2 hét eseményeiről kéne beszámolnom. 2. hét már keményebb, tanulni kell, gyakorlatos jegyzőkönyveket írni. Meg is született az első jegy: 4-es. De ennél sokkal érdekesebb az éjszakai élet. Csütörtökön városismereti vetélkedőn vettünk részt. A városhoz kapcsolódó kérdéseket, némi alkohollal dobtuk fel. Így esett meg, hogy egy „punci” alakú szobor volt a lábaim között, az hogy ismét sikeresen végig énekeltünk egy estét, azonban obszcén szavakat is tartalmazó dalainkat Pécs belvárosában nem fogadták olyan szívesen. Ismét hódoltunk az extrém hugyozásnak, egy mélygarázs feljárójánál, illetve egy törökfürdő romjaiba (magasról szép az íve). Rendőrséggel is összetűzésbe kerültünk, mikor ketten Péterrel egy konténer tetején ülve próbáltunk megfordulni egy oszlop körül (csapattársak toltak). A pécsi rendőrök jófejek, villantottak egyet, visszatoltuk a kukát, és mentek is. Innét a B koliba vettük az irányt. Képvetítés, oklevél kiosztás. Bulizás, így utólag nem is volt rossz buli.
   Következő hét első felében is a tanulásé volt a főszerep. Még szerencse, hogy csak szerdáig kellett, mivel este Zagar koncert, szüreti fesztivál. Zagar ismét bevette, amit be kell, fejleszakítóan bólogatott, kitépte a szintit az állványából és gitárként tartva játszott rajta, a ráadást ki se tudtuk várni, de megérte, mert egy jó társaság mellé csapódtunk. Csütörtökön ezzel a lendülettel folytattuk. Heaven Street Seven koncert után egy katartikus PASO koncert, iszonyatos hangulat. Utána egy nem jó B-bulival próbálkoztunk, de lehet, hogy jobb lett volna, ha nem tesszük.
    Nem tudok aludni, már hetek óta. Vagy azért, mert valahol vagyok, ami nem az ágy, vagy ha benne vagyok, nem tudok aludni, vagy ha benne vagyok és alszom, akkor sem jól.

 Felvettek. Az első megjelölt hely, ahova legjobban szerettem volna menni: PTE-
ÁOK (általános orvos). Ponthatár: 421. Pontjaim: 428.

   Nem, nem haltam meg. Csak háttérbe kellett szorítanom pár dolgot. Ezek közé tartozott a blog írás is, de nem is lett volna miről írni, hiszen lényegileg nem történt velem semmi. Tanultam. Mely meghozta gyümölcsét.
   A sok történés végett 2 részre osztom a dolgokat. Most jöjjön sorban az első, tanuláshoz kapcsolódóak.
   428. Ennyi pontom lett a 480-ból. Jó? Felvesznek az a lényeg. De kezdjük az elején.
   Írásbelik jól sikerültek (kivéve a magyar). Biosz meglepően jól. Kezdtem megnyugodni. Ekkor jött a megmérettetés, amitől már 2 éve fosok, biológia emeltszintű szóbeli vizsga. Jót húztam. A tételt levegővétel nélkül végigdaráltam. A B tételt kicsit félre értelmeztem, de a vizsgáztatók végtelenül jófejek voltak, segítségükkel korrigáltam. A vége: 83%.Pontan egy hete megejtettük a középszintű vizsgákat. Helyes, kedves elnök, jó hangulat, még élveztem is. Itt, ami számított a kémia. Írásbelit kicsit elcsesztem, de szóbeli maxos, így a vége: 90%. Töri írásbeli egyik esszéjén kicsit megcsúsztam, szóbelin pedig nem gondolta az ember, hogy az órán leadott, emeltszintű anyagot fogják tőle kérdezni, úgyhogy ott nem remekeltem, 84%. Magyar írásbelin hoztam a 4 év színvonalát, egész jó szóbeli, főleg annak tekintetében, hogy 4 nyelvtantételt olvastam el és kihúztam a 2-at. Az egyetlen négyesem: 70%. Matek írásbeli lehetett volna jobb, de a 90%-omra még dicséretet is kaptam.
   Összességében meg vagyok elégedve. A sorrenden nem változatok, az elsőnek bejelölt helyre (Pécs, orvos), a tavalyi 416 pontos ponthatár tekintetében, valószínűsíthetőleg felvesznek.

A hét, amikor érettségim elkezdődtek. Jogosan nevezhetem bemelegítésnek, mivel az első három tárgy pontban nem sokat számít.
A pontozás részleteibe ne is menjünk bele, a lényeg az h a bioszt és a kémiát kell megírni jól. Kémiából úgy érzem megfelelően felkészültem, így a keddi bioszon áll vagy bukik az egész. Sajnos, az első kör nem sikerült olyan jól, mint számítottam rá. Magyarból 12 év meghatározóan 4-es színvonalát sikerrel hoztam. Matekban egy feladat megviccelt, ott viszonylag sok pontot, a többi feladatrészben 3 pontot veszettem, a 90 % remélhetőleg meglesz. Töriben az volt a rossz, amitől igazán nem is féltem, a teszt résztől. Az esszék nem tökéletesek, de tanulásom mennyiségéhez képest viszonyítva határozottan jó.
5 napig csak biosz tanulás, még az utcára se megyek ki.

A dolgok komolytalan része, sajnos lezajlott. Megadtuk a módját. Sajnos, sokan nem vettek részt az utolsó hetünk eseményeiben, de ők bánhatják, kár lett volna kihagyni. Hétfőn megkezdtük a szerenádot fizika, angol és biosz-tesi tanárunkat látogattuk meg. Sikerült (főleg a két tanár közötti távokon) becsiccsenteni. Utána, kavicsban twistelés a pk-ban, persze az elmaradhatatlan ordibálás, ennek köszönhetően kedden már rekedt voltam. De nem csak rekedt, fáradt is, azért még elmentünk magyar és történelem tanárainkhoz, de legfőképp osztályfőnökünkhöz. Az előzőestinél mérhetően jobb hangulat, azonban partner híján osztályfőnökömmel (Lajossal) buliztam. „Remélem megőrizzük ezt a jó kapcsolatot” - ahogy ő mondta. Szerdán a kékszalag már kissé szomorkás, együtt dülöngélés, esetenként sírás – ezt már természetesen hang nélkül. Csütörtökön bolondozás, mely tökéletesen mutatja az osztályom jellegét. Körülbelül 20-an öltöztünk be – én alkoholista vasutasnak – és kevésbé sem olyan hangulatban, mint ahogyan elképzeltem. Péntek, ballagás. Hangulatát a ki-hol-áll hercehurca kezdte elvenni, de az előttem álló embereknek is sikerült végigpicsáskodni, Jó hangulat. A végzősök szalagját, azonban nagy precizitással felkötöttem. Itthon nagy kajálás, tesóm, pedig még jó, hogy berúgott az öccse ballagásán.
Holnap magyar, bízzunk az érvelésben. Matekban, hogy kevés lesz kombinatorika. Töriben, hogy segítő késszek lesznek a források.

Eddigi életem legsűrűbb időszak áll előttem. Terméstesen, megpróbálok beszámolni mindenről. Nézzük meg, akkor röviden azokat, amik már biztosak, dátumhoz kötöttek:
   • Hétfő, kedd: szerenád
   • Szerda: Kékszalag bál
   • Csütörtök: Bolond ballagás
   • Péntek: Ballagás
   • Május 4-5-6: Magyar, matek, történelem érettségi
   • Május 12.: Emelt biosz
   • Május 14.: Kémia
   • Június 8.: Biosz szóbeli
   • Június 17-18-19: Középszintű szóbelik
Parázok? Igen. Főfélelmem a biosz emeltszint, melyre a történelemmel együtt, még nem sikerült annyira felkészülnöm, mint azt szerettem volna. De még nincs veszve semmi.

Megtettem az első lépést a felsőoktatás rögös útján, elküldtem a felvételi jelentkezési lapot.
A megjelöltek a következők:

1.   PTE-ÁOK               Általános orvos               Pécs
2.   SE-ÁOK                 Általános orvos               Budapest
3.   SZTE-ÁOK             Általános orvos               Szeged
4.   DE-ÁOK                 Általános orvos               Debrecen

Céltudatos jelentkezés. Aki jártasabb egészségügyi téren, az tudhatja, hogy bejelöltem országunk összes orvosiát. Sorrenden lehet még változtatok egy fergeteges érettségizés után, mivel tavaly Pécsen volt a legalacsonyabb a pontszám (416). Így Pest kerülne első helyre, ahol tavaly és már évek óta is a legmagasabb a pontszám (432). A pécsi egyetem elvileg a „legrosszabb”, de én 100%-osan megleszek elégedve, ha felvesznek, idén vagy akár jövőre.

A 2008-as évben egy új élelmezésvezető igazgatja iskolánk közétkeztetését. A menzai színvonal jelentősen fejlődött ennek következtében, mint minőségileg, mint mennyiségileg (bár ez lehet,hogy azért, mert nagyot köszönök). De ma még a pénteki reform konyát is megelőző mutatványt követtek el. Az egyik (talán a legférfiasabb) konyhás néni mikulásnak öltözve osztogatta a mikuláscsomagokat, december 4-én, de olyan arckifejezéssel, mintha gyermekkora óta erre vágyott volna. A csomagtartalma meglehetősen szar volt, de mégis csak egy csodás alkalom, mely egy kis szint vitt iskolánk életébe.

A tavalyi mikulás kupa sikerein felbuzdulva (másodikak lettünk), idén is elindultunk, hogy összeméressük magunkat városunk többi középiskolásával és általános iskolásával. Lényegében ugyanazok a feladatok voltak, mint tavaly, semmi meglepetés tuti biztos győzelem. Már azt sem éreztem cikinek, hogy mikulás-karácsonyi dalokat énekeltünk Kanizsa közepén, mivel ez más jellegű dalokkal már többször is előfordult. Amúgy nagy mókaság volt az egész, mivel mindenki totálisan felkészületlenül ment oda (mi is), mindenki cseszett rá a feladatokra (mi is), de ismét a Batthyánysok gyűlölete volt érezhető az egész verseny során. De hát megnyertük, ennyi.

 

Szerencsére a bálkirályválasztásra sikeresen felkészültünk, minden kész lett időre, minden szupi (tegnap még nem hittem, hogy így lesz) talán nőtt az esélyem arra, hogy én legyek a befutó. Vicces ez a népszerűség, vagyis inkább ismertség, és félelmetes is, hogy az aula közepén egy életnagyságú Marci-fej néz vissza rám.A minap elhangzó, iskolarádiós beszédemet a tovább mögött olvashatják a fanok.(köszönet érte Petinek)

 

 

Hát kezdjük a címben lévő felsorolás szerint.

Érettségi: Hát, nem úgy sikerült, ahogy terveztem, olyan 93-94% lett volna a célkitűzés, de sajnos csak 85% lett. Nem azt mondom, h ez kevesebb, mint 2 év aktív angol tanulás után nem jó eredmény, de hát az öreg maximalizmus, ugye. Az írásbelin a listeningen buktam el, ami az próba-érettségik során a legjobban sikerült. A szóbelit meg emberesen becummantottam, a kifejtős topicom, amiről 5 percet kellett volna folyamatosan beszélnem, az a következő volt: vonatos képek, repülős képek. Erre elkezdi a lelkes vizsgázó összehasonlítani a kettőt, de a vizsgáztató megcsóválta és megkérte, hogy a jegyvásárlásról, és a beszállás procedúrájáról beszéljek. Hát erről, egy egyszerű miklósfai család középsőgyermeke, aki még sosem utazott repülőn, semmit sem tudott mondani, nem hogy még angolul.

Egy hosszú, többéves folyamat csúcsosodott ki a mai napon....

Pécsi tanárúr és a tankönyv viszonya kissé ellentmondásos , "békeidőben" a tankönyv a mester, aki az óránk meneteit megszabaja és a közte és a halandok közötti kapcsot a tanár biztosítja, sokszor a Mű szófordulatait idézve, ekkor megteheti a lelkes érettségire készülő, h a készfejét pihentetve az önálló jegyzeteléstől eltekint (sokan ezt az egész év folymán megteszik). De viszont "háborúsidőben" a tankönyv ellenségé változik, az írói pedig a történelem meghamisítóivá, és eme tudományos fertőből a szószerint felolvasott idézetetek minden szava ellentmondásos, annak minden mondata ellenmagyarázatra szorul.
 

Ma a második szerepét töltötte be a 4.-es történelemtankönyv. A Trianoni békeszerződéstől lehült levegőben egy ilyen mondat hangzik el okítonk szájából:
"A könyvetek ez a remek alkotás..." itt jött egy rövid idézet amit én nem hallotam, mert már éppen röhögtem, ekkor tört ki több év utálata:"Letudnám hányni a tankönyveteket". És az arca a szokásosnál is vörösebb színezetet kapott,h így magyarázza meg igazát. Az osztálynak kb. csak 5%-a tört ki nevetésben, a többiek talán ezt is leírták?

Szóval érdemes-e törikönyvet venni? Talán csak annyira, mint más tantárgyakéit.