Just for fun

    Egy olyan tanítási héten vagyok túl, melyet közel sem nevezhetek könnyűnek, de eseménydúsnak sem. A héten két Zh-t írtam, az elsőre nem, a másodikra annál többet tanultam.
    De hát ki is tanul Latinra? Ezt szerencsére az oktató is tudja, így annyira tud az ember puskázni, amennyire van pofája hozzá. A felkészültebbek komolyabb felszereléssel, a lustábbak csak a könyvüket használták. Ennél nehezebb volt a sejtbiosz teszt. Nem lett olyan jó, de felesleges is lenne.
    Buli szinten sem történt sok minden. Kedden elmentünk a csoporttársakkal iszogatni, valakinek ez több, mint jól sikerült, nekem közel sem. Meg született egy alapjában véve jó, de szerintem kivitelezhetetlen ötlet. Csoport-Vacsoracsata. Jó: ötlet minden héten más főz, a nyertesnek fizetjük egy piálását. Bökkenő : 11 ember számára ez kivitelezhetetlen. Én a születésnapomon főznék, ami igazán vicces lenne. A másik ötlet, hogy legyen nálunk másnap házibuli, ahogy később neveztem: No hányás party, mivel nem szerettünk volna takarítani. Nem is kellett. Az elígérkezettek közül, csak 1 fő jelent meg, így se hányás, se party nem volt. Elmentünk a Hangulatba, de ott sem jött meg a hangulat. Biliárdoztunk egy keveset, oszt mindenki ment haza. Most pedig jön a várva-várt szünet, ami nekünk csak egy hosszúhétvégét jelent.

3 hét eseményeit próbálom összefoglalni. Nem lesz könnyű, mert volt ami „régen” történt. Ezért is kéne gyakrabban írnom, de valahogy mindig ki megy a fejemből.
    Három hete, hoyg megírtam az első Zh-t ennek örömére szerdán, csoporttársaimmal el is mentünk megünnepelni, ezt a fontos eseményt. Zöld-ben iszogatás d&b-re bólogatás, majd irány azt Est Café. Kellemes kis hely. Ingyenes belépés is megoldható, csak egy kellően részeg HÖK-ös kell, aki, ha megnézi a diákodat, akkor is elhiszi, hogy közgázra jársz. Elsőként kezdtünk el táncolni, a lányok hamar elfáradtak, így ők mentek haza, én pedig a sörházba. Az oda vezető út, akár egy Skins epizódba is beleillene. Gyalogolok fölfelé, egy hapsi megkérdi, hogy milyen buli van a sörházban. Mondtam én nem tudom, de oda megyek. Jó, ő is arra jön, elvisz. Beszállok, elindulunk. Kb. 5 km/h sebességgel haladunk. Furcsa. Kérdései még inkább. Voltam-e már két csajjal egyszerre? Benne lennék-e, h ő meg én és egy csaj? Nagyon furcsa. Milyen perverz dolgokra szoktam izgulni? Mert, hogy őt, ha lesz**ná egy olasz transzvesztita, akkor ő ki is verné neki. Kiszállok a kocsiból. Gyerekek, tényleg ne üljetek be, idegenek mellé. Sörház említésre is alig méltó. A legnagyobb gond az volt, hogy „gazdagra” ittam magam, melyet, a mai napig is bán a pénztárcám. Csütörtökön b-buli. Gyógyszerész srácokkal, arabokkal iszogattunk. Kivételesen jó buli volt.
    Egy hosszú és jelentős időszak lezárása után, az előző héten a helyemet kerestem az „új életben”. Nem volt Zh, így három nap el tudtam menni erre-arra. Kedden egy új társasággal ismerkedtünk pár régi arccal. Szerdán Balázzsal tökéletes ellazulás, és én csak annyit tudtam mondani, hogy rock and roll. Csütörtökön csoporttársakkal kocsmázás. Majd ismét b-buli, a változatosság kedvéért.
    E hét keddjén kémia Zh, szóval tanulás. Ezért „csak” csütörtökön mentem el, a már nem új társasággal, a még mindig régi arcokkal. Lassan találtuk meg a helyünk, de megérte, egy felettébb jó, beszélgetős este, szinte mindenről.
Egyre jobb Pécsett.

Tegnap tudomásomra jutott, hogy nem csak a „bulizós” dolgok felől érdeklődnek egyes olvasóim, így most jöjjön egy szelet, a pécsi mindennapi életemből, a tanulásról és a lakókörülményekről.