Just for fun

Nem volt jelentős, szinte semmilyen szempontból, a tegnap sikeresen letett Biometria vizsga. A tárgy a nevéből következtethetően, matematikai jellegű, de annak általam a legutáltabb részével, a statisztikával foglalkozik. Ez tetőzi még az a tény is, hogy a félév során szerzett ismeretek, csak egy esetben hasznosíthatóak, ha az ember kutatónak adja a fejét (ez nagyon úgy látszik, velem nem fog megtörténni). Jah, és csak két kreditet ér az egész.
    Nem tanultam. Legalábbis közel sem annyit, mint amennyit kellet volna. Féltem is. Kisebb késés után megírtuk a minimumtesztet. Magamtól tuti nem írtam meg volna elégségesre, körben még kisebb, de főleg nagyobb segítséggel sem (legalábbis, ekkor még ezt hittem). 60%-ot kellet volna elírni, nekem csak 50-et sikeredett. Fület, farkat behúzva hagytam el a helyszínt. Értesítettem a szüleimet. Beletörődtem, hogy én biza megbuktam. 39-ből, 21 sorstársammal együtt. Még szerencse, hogy egy kitartó vizsgázó átnézte, a feladatlapját és talált egy kérdést, ahol rossz választ fogadtak el. Szerencsére erre a kérdésre, én is a jó megoldást írtam, így meglett a 60%. Mehettem vizsgázni. A szerencsém továbbra is kitartott mellettem. Jó helyre ültem (tudtam puskázni), jó vizsgáztatót kaptam. 2 órával azután, hogy megbuktam, 3-ast kaptam. A gyakorlatvezetőm végighallgatta a feleletemet és még le is cseszett, hogy milyen hülye voltam. Ennél jobbat, még remélni sem mertem.
    Remélem megmarad szerencsém, nem csak a következő és ezen félév utolsó vizsgáján (fizika), hanem egész életem során.

Remélem tetszik.

A jól megérdemelt, semmittevés ritka pillanatait élvezhetem, hiszen a kémiám egy jeggyel jobb lett, mint amennyire számítottam (hármas). Ennek köszönhetően túl vagyok két legnehezebb vizsgámon. Most már egyre jobban úgy néz ki, hogy január 8-ától egy hónapig élvezhetem korai, megveszített munkám gyümölcsét.

Nem ezért, írom ilyen sok nappal (4) később írom meg ezt a bejegyzést, mert, akkora megrázkódtatás lett volna.
Kicsit szerencsétlen voltam. Rossz tétel, rossz vizsgáztatók, vagy csak egyszerűen nem tudtam annyira, mint kellett, volna. De egyszerűbb, másra kenni, így meg is teszem. Két vizsgáztató végzi el a jelölten az aktust. Az egyik, egy (általában) jófej fejes, az igazi feleltető. Az első tétel, amit mondtam – beismerem- nem volt az erősségem. A következőt, a másodrangú vizsgáztató feleltette le, akinek még be kellett bizonyítani, hogy neki biza ott a helye. Végletekig belement, talán, ha valahonnét előzőleg utána olvasok, akkor tudom, amit szertetett volna.
Végül 4-est kaptam, e félév legnehezebb vizsgáján, a vizsgaidőszak második napján, úgyhogy inkább nem is panaszkodom.

Ezért nem is jelentkeztem mostanában, mivel tanultam. És ez ugye nem túl eseménydús folyamat.
    Eredménye lett, nem a legjobb opció, de mégis 100%-osan elfogadható, hiszen az évfolyam több mint fele egyest, írt én négyest. Más tárgyakból is relatíve jól teljesítettem. Megismerhettem azt is, hogy az index-aláíratás.
    Ezt megünnepelve - és nem feledve a tényt, hogy régen voltam bulizni -, szerdán nem régóta, de annál érdekesebben megismert kaposvári ismerőseimmel. Szenes e félévi utolsó, számomra első bulija. Jó zene, jó hangulat. Szombati Pénteki Irie Maffia koncertet sem tudtam, kihagyni. De nem bántam meg, jó kis koncert, bár utána eltűntek az emberek és így kicsit apadt, a kedv.
A tanulás pedig tovább folytatódik, készülvén életem első igazi vizsgájára.

Sosem hittem volna, hogy ilyen megtörténhet kis hazánkban. Főleg nem ilyen ijesztő közelségben hozzám.
    Hiszen nemcsak, órám volt abban a teremben, ahol történt. Ismertem a srácot, sőt amikor mentek erre a bizonyos órára még találkoztam is velük. Hihetetlen, hogy egy ember ilyenre képes, és, hogy valaki csak így áldozatául esik egy ilyen embernek. Sajnálom a szülőket, a gyógyszerész lányokat, akiknek végig kellett nézniük.
Még mindig végig fut a hideg a hátamon, ha erre gondolok.