Just for fun

Több mint egy hónapja műtöttek. Azonban a mai napig a leggyakrabban feltett kérdés: „Mi történt a nyakaddal”. Erre a már ezerszer elmondott, előre megfontolt válaszom. „Egy nyirokcsomó…”. Az eset általában –sajnos- nem négyszemközt zajlódik. A harmadik félnek, aki egyébként tudja mi történt, egy kihagyhatatlan poénnal kell élnie. Egy vicces szituáció elmesélésével, ami természetesen sokkal izgalmasabb, de sajnos, nem ezek történtek meg. Szeretném lezárni a dolgot. Kérném „rengeteg” olvasómat, hogy írjátok meg szerintetek melyik a legjobb. Jutalom nem lesz.

Eltekintenék attól, hogy elmeséljem szilveszter estémet, részleteiben, kellő tiszteletet megadva az év utolsó napjának. Mivel, sajnos kevés emlékkel rendelkezem. Attól is, hogy összefoglaljam, az elmúlt évet, évtizedet, vagy hasonlókép előre vetítsem az előttem állókat. Csak annyit, hogy valószínűleg ’10 lesz életem egyik legszebb évtizede, minthogy ez, az ember 20-as éveitől ez elvárható.
Buék.

Ha sokat fárasztja az agyát az ember (tanul), akkor elég hülye dolgokon kezd el gondolkodni. A ma esti asszociációim tökéletes példái ennek:
   • Ha valahogy tudnám tudatosítani a testemben folyó folyamatokat, akkor nem kéne tanulnom róluk. Hiszen az agyam tökéletesen tudja, mennyinek kell lenni például a vérem pH-jának, azonban ezt mégsem tudjuk, mikor megszületünk.
   • Miért raknak a műanyag borítású téliszalámira fehér port? Valószínűsíthetőleg azért, hogy azt hidd, mikor megveszed, hogy ez nemes penész, de meglepne, ha ennek sokan beugranának. Szóval, mikor vágod fel, vagy éppen téped le a borítást, a kezed tele lesz ezzel a fehér porózus anyaggal, amiről csak remélheted, hogy liszt.
   • Pár perce hallottam a Kanizsa rádión (mert a fürdőben ez szól) egy disco számot. A zenei alap a megszokott, de a szöveg meglepő. József Attila Születésnapomra (32 éves lettem én…) c. verse. Egy szempillantás alatt magam előtt láttam a képet, ahogyan a disco népe szavalja, ahogy az egyéb számok szövegét skandálja minden szombaton. Bár meglepne, tényleg nem akarom bántani őket, de ritka az értelmiségi dicobajáró.
Talán jobb is lenne most lefeküdni.
 

Hát sajnos korántsem úgy telt, ahogy terveztem. Kb. 1/5-d tanultam meg, amit szerettem volna, kedvem se volt meg más is bekavart, de már annyira kellet egy kis semmittevés, hogy nagyon jó esett. Elmélkedtem egy kicsit a jövőn eldöntöttem végleg, így a leadási határidő előtt kb. másfél hónappal, hogy hogyan legyen a továbbtanulás. A sorrend pedig a következő: 1. Pécs orvosi, 2. Pest orvosi, 3. Szeged orvosi. Már csak azon gondolkoztam mi legyen még, de arra jutottam, hogy, mivel egyre biztosabb vagyok, hogy nem vesznek fel idén (az orvosira), és egy olyan egyetemre ahova igazából nincs kedvem elmenni, egy olyan szakmát tanulni, ami azt se tudom mi, pedig semmi értelme nincs. Úgyhogy várok egy évet. Nem mondom, hogy nem fogok megtenni mindent, hogy nem fogom, széttanul az agyam, de inkább szopok Kanizsán a Mezőbe irodavezető képzésen egy évet (diákigazolványért, családi pótlékért), minthogy életem hátralévő részében tegyem. Természetesen, ha látom, hogy nincs remény, akkor elmegyek valahova a biosz-, kémiatudásommal, kitanulok valamit 4 év alatt, keresek majd úgy is, de akkor legalább megpróbáltam, azt nem úgy álltam neki, hogy „áhh, nem jelölöm meg, úgysem vesznek fel”. Már csak azt remélem, hogy miután felvettek és nyelem a G-vitamint, már pár féléve, nem basznak ki.

Kicsit szomorkás lett ez a bejegyzés, de ilyen a hangulat. De egy hír tegnap nagyon felvidított, amit most nem találok a neten, de a Kanizsarádión hallottam, úgyhogy tuti biztos információ. Sajnos, minden évfolyam rontott tanulmányi eredményein, egy felmérés szerint, csak a negyedikes diákok értek el jobb eredményt, mint a tavalyiak, méghozzá a reáltárgyakban. Én, mint ennek a rétegnek egyik harcos, a gratulálok nekünk, de ez most lehet, hogy nekem szar, mert erősebbek az ellenfelek?