Just for fun

Sajnos, le kell vonnom a konklúziót: nem tanultam eleget. Nem azt mondom, hogy semmit, de nem azt a mennyiséget, ami a szorgalmi időszak sikeres „elvégzéséhez” kellett volna. Ráadásul a szerencsefia is elszegődött mellőlem. Tragédia nem történt. Csak jövő-Marcival csesztem ki. Vizsgáimat, rész vizsgáimat nem váltottam ki, vitt jegyeimet sem sikerült feljebb húzni. Jegybeli változást ez még mindig nem jelent (nah jó, van amiből nem lehetek 5s, de ez már korábban is tudott volt) inkább csak a vizsgaidőszakot nehezíti. De most kellően felhúztam magam, hogy a sötét oldal erőit használjam tanulmányaimhoz.

Több mint egy hónapja műtöttek. Azonban a mai napig a leggyakrabban feltett kérdés: „Mi történt a nyakaddal”. Erre a már ezerszer elmondott, előre megfontolt válaszom. „Egy nyirokcsomó…”. Az eset általában –sajnos- nem négyszemközt zajlódik. A harmadik félnek, aki egyébként tudja mi történt, egy kihagyhatatlan poénnal kell élnie. Egy vicces szituáció elmesélésével, ami természetesen sokkal izgalmasabb, de sajnos, nem ezek történtek meg. Szeretném lezárni a dolgot. Kérném „rengeteg” olvasómat, hogy írjátok meg szerintetek melyik a legjobb. Jutalom nem lesz.

Pécsi Egyetemi Napok. Diákrektor választás, de inkább fesztivál. 4 színpad, rengeteg fellépő, 5000 fő mindennap, őrültebbnél, őrültebb csapat az egyetem minden karától. Ott voltam jól éreztem magam.
     Szerda. 1. nap igazából nem volt olyan fellépő, aki igazán érdekelt volna (Vad Fruttik, Kiscsillag, Heaven street seven, Irie Maffia Sound System). Úgyhogy elbólogattam, ismerkedtem a fesztivállal, a fesztiválozókkal. Csütörtökön kellőképp sikerült magam átadnom az alkohol mámorának, ami csak jobbá tette az amúgy is kedvelt zenekarok (Belga, Zagar) és többi fellépő előadását is. Péntek délelőtt vettük át a nyertes gólyatábori csapatnak járó díjat. Egy – utazást is tartalmazó- délutánt a Mecsextrém kalandparkban. Győztes csapat? A 32 főnyi buszt nem tudtuk megtölteni, több kísérő, mint gólya volt. Mindenkinek volt valamilyen kifogása és nem az, hogy tegnap este PEN-en volt és berugott (mindenki ott volt, aki előző este pen-en, sőt szinte csak azok). Elég jó buli, csak kicsit hosszú és fárasztó, de ingyen minden jobb. Este kevésbé jó PASO, annál jobb Barabás Lőrinc Eklektric. Mivel másodéves kollegáim nem láttak semmilyen ellenérvet arra, hogy miért nem iszok, így saját feladatuknak érzeték, hogy mindenképpen megakadályozzanak józanságomban. Sikerült. Szombaton már éreztette hatását a kialvatlanság, fáradtság, a szervezet végsőkig kihasználása. Azért meghallgattam általam kevésbé ismert és szeretett zenekarok (Csík zenekar, Erik Sumo Band) és ezzel ellentétes (Zuboly, Dj Krush) koncertjeit is. Sajnos utolsó este fedeztük fel a fesztivál legszórakoztatóbb helyére: Silent disco. Csend, mindenki kap egy fülhallgatót abból szól az általa (két lehetőségből) kiválasztott zenére. Ennek is megvan a hangulata. Azonban, mindent überel a lehallgatott zene mellett hallható igazi discoba járók éneklése. Főleg a nálad részegebb ismerősök hergelése az éneklésre. Rég nevettem ilyen jót. Az nap, amúgy, mint minden este 4-re már ágyaban is voltam.
4 napi fesztiválozás kimeríti az embert. Sikeresen meg is betegedtem, amely tanulási terveimet megtizedelte. Majd jövőhéten.

Ez a hét lesz az utolsó, hogy élvezni lehet a szorgalmi időszak látszólagos kényelmét. A tanulást félredobni és azokra a dolgokra koncentrálni, ami egy egyetemista számára jóval fontosabb, mint az oktatás. Nem, nem lesz még vizsgaidőszak, de neki kell állni tanulni (ténylegesen), hogy később ne legyen baj- már most látom, hogy semmi nem lesz belőle.
Az Egészségügyi Felsőoktatási Napok került megrendezésre a múlt héten. Hétfőn hívtak is a csoporttársaim, hogy el kéne menni, mivel holnap zh-t írunk. Végül is nem velük, de kellően jól felkészülve buliztam a Szenesben. Kedden másodévesekkel forraltboroztunk, zsíroskenyereztünk – EFeN keretein belül. Mi másra vágyhat egy másnapos ember? Szerda. Malacsütés, humorest, koncertek, sör. Mindez a sulinkban. A lendületemnél a csalódásom volt csak nagyobb. Maximális létszám is alig érte el az 50 főt. Lehet, bennem van a hiba, de azért ennyire nem kell szerintem tanulni. (Vagy ekkora gyökér mindenki?) Másnap az újjá éledt vacsoracsata első estéjén, pizzáztunk, kocsma, buli. Annyit ettem, nem tudtam berúgni. Azért nem volt rossz csak rohadt sokan voltunk. Pénteken haza. Szombat este már Kanizsán házibuliztunk. Spar budget bor + spar budget kóla töménytelen mennyiségben megtette a hatását. Itthon álmomból egy megriadt róka ébresztett fel.
Ezen a héten Pécsi Egyetemi Napok programjai szórakoztatja a hallgatókat. Természetesen mindennap ott leszek.

 Szünetben jól telt, semmittevéssel. Ezt a hetet végigtanultam. Eredménye azonban nem lesz, amihez hozzá kell szoknom. Szivatnak, nem is titkolják. 

Ez okozta a problémát. Egy gennyes, tályogos nyirokcsomó, amely beolvadt a környező szövetekbe. Hogy mitől? Hallgatnak. Lázam, torokfájásom és egyéb ilyenkor jellemző tüneteim nem voltak. Lényeg a lényeg, kivették és remélhetőleg nem is lesz vele már probléma.
Két hete kedden feküdtem be a korházba. Aznap ejtették meg a műtétet, mely egy óráig tartott, 3 orvossal, és állításuk szerint, problémásabban, mint sejtették. Részemről 2 mp-nek tűnt az egész. Egy 6-7 cm-es heg keletkezett a nyakamon, és 3 napig viseltem egy csövet, mely a váladékot volt hivatott eltávolítani. Korházban feküdni rossz. Még azzal az enyhítő körülménnyel is, hogy „fiatal kolléga”-ként kezelik az embert. Műtét napját végig kellett feküdnöm, így izmaim másnap nem igazán funkcionáltak. Reggel 6-kor keltettek, vérnyomást, hőmérsékletet mértek. Vizit. Kaja. Vizsgálatra járás. Látogatók. Olvasás. Filmnézés. Tanulni megpróbáltam, de nem lehet. Egyszóval: unalom. 3 és fél nap unalom. Kiszedték a csövet, felírtak egy bivalyerős antibiotikumot, és hazaengedtek.
Egy hét kihagyás az iskolában nem okoz komolyabb problémát, de jobb lett volna ott lenni. Azon céljaim, hogy a héten pihenek sajnos nem valósult meg. Hétfőn leutazás, árkádban futkosás, fárasztott el. Kedden este Carbonfools koncert, az Estben, majd utána bulizás, jó kis társaság, jó zene, így egy korty alkohol elfogyasztása nélkül is jól éreztem magamat. Szerdán lightos szülinapozás a zöldben. Ők ittak, én néztem, de ez is éppen elég volt a jó hangulathoz. Csütörtökön csoporttársakkal, csocsózás, bulira hangolódás (nem ittam). Jelenteném, hogy a medikus buli a lépcsőházba került át (igaz, hogy azóta ez már a harmadik buli ott). A zene határozottan jobb, DE messze van, és sok a nem oda való egyén. Azért eltáncolgattam, majd leülve szemléltem. Pénteken is volt óránk (borzalom) 10.00-13.00 között, a kertvárosban. Még jó, hogy csak kétszer van egy félévben.
Most az egyhetes szünetet élvezem. Igaz tanulni kéne, de nem nagyon megy. Betegségemről még csak annyit, hogy igazából csak addig fájt még ki nem vették. Húzódik, viszket a seb, ami pozitív jel.

Múlthéten két ismét eseménydús estém volt. Azonban ennél jóval jelentősebb dolog, hogy valami nő a nyakam bal oldalán.
Pontosan nem tudni, hogy mi. Lehet egy begyulladt nyirokcsomó vagy egy embrionális fejlődéstani probléma, egy cysta – mely már jelentkezett csecsemőkoromban- megújulása. Most a második verzió él, mivel rengeteg antibiotikum hatására sem csökken, inkább nő. Biztos, ami biztos, holnap kikapják, altatással körítve, melyet 3 nap korházi kezelés követ.
Nah, akkor a bulikról. Szerdán ismét szülinapoztunk. A múltkori fogorvos társasággal. Ment a sznobkodás, nem igazán találtam a helyem. Masszívan elkezdtem alkoholt fogyasztani. A többiek pezsgőztek, én lehánytam a falat. Ebben a hangulatban mentünk el a sörházba, ahol nem volt jó a buli. Sálam, sapkám lenyúlta a ruhatáros (sálam a nyakában volt). Dideregve indultam haza, de az izgalom csak most kezdődött. A koli előtt 4 fiatal megállított. Cigit kértek, de mivel nem volt nálam, így „szépen megkértek”, hogy vásároljak nekik: „ Nah játszunk, olyat, hogy te leszel a csicskánk és elmész nekünk cigiért.”. Nem mentem. Elkezdtek faggatózni, provokálni, de nem sikerült ellenreakciót kiváltaniuk (Buddhára ittam magam). Végül is megütöttek a halántékomon, majd a földön rugdostak. Nem volt verekedés, én nem bántottam senkit. Szerencsére jött egy kenyeres autó és elijesztette őket. Csütörtökön Villányban fájdalomcsillapítottam. Jó kaja, jó táraság, jó borok. Utána szar buli.
Most egy jelentős időre vissza kell fognom magam. Jófiú leszek, és a tanulásra fogok koncentrálni.

Tanulással telt. Hiszen anatómia+szövettan Zh került megrendezésre péntek délután. Olyan rossz, mint amennyire annak hangzik. Nem kevés anyag, 25-25 kérdés, minden kérdésre kb. 10 mp, mert a dia kegyetlenül tovább megy. Szóval olyan volt ez a hét, mint a „hőn imádott” vizsgaidőszak. Reméljük a jövő hét eseménydúsabb lesz.

 Kedden amellett, hogy fogász-gyógyszerész felező volt (elvégezték tanulmányaik felét vagy legalábbis mostanra el kellet volna), Zh-t is írtuk, úgyhogy dupla okunk volt egy kis bulizásra. Kis korsóban készültünk fel, főleg csoportárasakkal. Végre sikerült elrángatnom őket bulizni is, és nem bánták meg, de sajnos magamra vettem a feladatot, hogy leitatom őket. Én fizettem. Jó kis este, csak a rendőrök intettek minket csendesebbre a Sörházba vezető úton: "A discoban énekeljetek, légyszíves!". Ott valahonnét kaptam egy világító rudacskát, melynek, mint majom a farkának örülve, karomra tekerve „pumpáltam”. A hét további részében tanulás, pihizés, készülés, hiszen holnap költözök a koliba, mely előreláthatólag egy szörnyű nap lesz, de hosszútávon mindenképp pozitív.
Annyit írok gyógyszerészekkel, fogorvossokkal történt dolgokról, hogy szeretném emlékeztetni „népes olvasó táboromat”, hogy általános orvosnak készülök. Csakhogy ne sértődjön meg senki (főleg én).

Múlt hetet megelőző hétvégén egy az egész hetet meghatározó esemény történt. Vasárnap reggel betegen ébredtem. Náthának indult, de még mindig nem sikerült 100%-osan leküzdeni. Kedden azért elmentem egy kedves hölgy szülinapját megünnepelni. Lázam és a kevésbé jó társaság ellenére is jó buli volt. Végeredményében mindenképp. Csütörtökön, csoporttársakkal biliárdoztunk, csocsóztunk.
Teljesen jól éreztem magam (mármint egészségileg), de egy újabb itthon töltött hétvége visszahozta a bajt. Ezen hétnek már tétje is van, igazán meg kéne már gyógyulni. Visszautalván egy korábbi postra. Bent voltam a club rotationban.

Kicsit vissza kellet venni, mert biza, a második héten már tanulni kellett. A második félév nem viccel, de lesz ez még rosszabb is. Azért nem mondom, hogy nem mentem el sehova.
    A hét első napján egy régi cimbora szülinapját ültük meg. A MozaiQ whisky akciója, csak lendített az estén, amit a Szenesben folyattunk. Enikő party. A hölgy ért hozzá, hogyan kell megtáncoltatni a népet és mi nem is ellenkeztünk.
    Csütörtökön –úgy tűnik hagyomány lesz belőle- csoporttársaimmal beszélgettünk, csocsóztunk, B buliztunk. Addig kell élvezni, ezeket a ritkán jó Bé bulikat, míg el nem jön a pénteki anat-szövet ZHk ideje.
A jövő hét lesz az utolsó. Az utolsó hét, hogy nem írunk valamiből zh-t. Nah jó, ez túlzás, ott lesz a szünet és talán még két üres hét.

Új félév, új tantárgyak, régi emberek, régi helyszínek. Mondanom sem kell, hogy a 2. szemesztert, (túlzottan) nagy lendülettel kezdtem.
    Utolsó pihenéssel töltött hétvégém péntekén, az alkalomhoz illően megünnepeltük, egyik volt, kedves osztálytársam, Flóra születésnapját. Angolszászra vettem a figurát, whiskyztem, söröztem, szivaroztam.
    Kedden, csoporttársaimmal egy könnyed 2.5-3 órát csocsóztunk, beszélgettünk, a végén már inkább ordibáltunk. Rég élveztem ennyire sportot (ha ez egyáltalán, annak tekinthető).
    Szerda. Andriséknál, a kifogyhatatlan hűtőből, a „bemelegítés” jól sikerült, bár a vége felé, egy rulettezéssel ötvözött játéknak köszönhetően, kemény edzésbe ment át. Ezt fojtattuk egy csapat gyógyszerészlánnyal, már egy újabb helyszínen. Innét irány sörház, ott táncolás hajnalig.
    Csütörtök. 3 óra alvás után, egy végig küzdött napot délután félóra alvással tudtam kiegészíteni, hogy este folytatódjon az őrület. Csoporttársakkal iszogattunk, onnét Bé buliba vettem az irányt. Kevesen voltunk, érthetően hiszen, nem volt jó buli, tényleg nem.     Péntek. Nagykanizsa. Régi ismerőseimmel, tanáraimmal a BLG-s szalagavató alkalmából, a jó öreg pizzakertbe, majd onnét Colaba vettük az irányt. Meglepően jól éreztük magunkat, de az nagyon remélem, hogy kivágnak a Club rotainból.
Elkezdtünk anatómiát és szövettant tanulni, már most nem látom, hogyan fogok ebből levizsgázni. Bár, ha ennyi energiám van a bulizásra, akkor ezt csak át lehet alakítani, és a tanulásban kamatoztatni.

Félév hosszú idő. Sokat és sokféle zenéket hallgattam, ezek legjeit próbálom most összeszedni 8 számban.

A hétvégén fellátogattam országunk fővárosába, meglátogatni testvéremet és kedvesét.
    Mit is mondhatnék, így megkésve. Jó volt. Érkezésem után nem sokkal bele vetettük magunkat, a pesti éjszakába. Fogyasztottunk, táncoltunk, jól éreztük magunkat. Szombaton lazulás. Vasárnap elugrottunk a Westendbe (jó hangulatban), hogy egy jót fel-alá mászkálhassunk. Aztán haza is jöttem. Budapest ismét nem fogott meg.
Már csak azt nem tudom, hogy három hét aktív semmittevés után, hogyan fogok újra iskolába járni. Majd csak lesz valahogy.

Stresszes nap volt a pénteki. Azáltal örömteli és meglepetésekkel teli is. De egy a lényeg, a fizika kollokviumom sikeres letételével, egy sikeres vizsgaidőszakot zárhattam.
    Eleinte úgy tűnt a szerencse fia, nem állt az oldalamra. A beugróteszten sikeresen túlverekedtem magam, de a baj, csak ezután kezdődött. Három vizsgázató feleltet. Kettő minimális tudásara szórja a jó jegyeket, a harmadik hangulatingadozásai függvényben, estenként szórja az embereket. Én a harmadik profhoz kerültem. Utolsó esélyem, hogy két jó tételt húzzak. Ez sajnos nem következett be. Két olyan sikerült, melyhez tudásom egészen csekély volt. Úgy ültem ki, hogy én bizony meg fogok bukni. Ezt erősítette az a tény is, hogy előttem mindenkit megbuktatott. Jófej volt, hármast adott. Megköszöntem, és nevetve távoztam.
    A pénteki nap talán még ennél is jobb híre, az hogy sikerül beköltöznöm a koliba. Nem most, hanem csak február elején, de egy jó szobába, egy jó szintre, egy jó lakótárs mellé. Most már csak azt nem tudom, mit fogok csinálni a három hét „szünetem” alatt.

Eltekintenék attól, hogy elmeséljem szilveszter estémet, részleteiben, kellő tiszteletet megadva az év utolsó napjának. Mivel, sajnos kevés emlékkel rendelkezem. Attól is, hogy összefoglaljam, az elmúlt évet, évtizedet, vagy hasonlókép előre vetítsem az előttem állókat. Csak annyit, hogy valószínűleg ’10 lesz életem egyik legszebb évtizede, minthogy ez, az ember 20-as éveitől ez elvárható.
Buék.

Nem volt jelentős, szinte semmilyen szempontból, a tegnap sikeresen letett Biometria vizsga. A tárgy a nevéből következtethetően, matematikai jellegű, de annak általam a legutáltabb részével, a statisztikával foglalkozik. Ez tetőzi még az a tény is, hogy a félév során szerzett ismeretek, csak egy esetben hasznosíthatóak, ha az ember kutatónak adja a fejét (ez nagyon úgy látszik, velem nem fog megtörténni). Jah, és csak két kreditet ér az egész.
    Nem tanultam. Legalábbis közel sem annyit, mint amennyit kellet volna. Féltem is. Kisebb késés után megírtuk a minimumtesztet. Magamtól tuti nem írtam meg volna elégségesre, körben még kisebb, de főleg nagyobb segítséggel sem (legalábbis, ekkor még ezt hittem). 60%-ot kellet volna elírni, nekem csak 50-et sikeredett. Fület, farkat behúzva hagytam el a helyszínt. Értesítettem a szüleimet. Beletörődtem, hogy én biza megbuktam. 39-ből, 21 sorstársammal együtt. Még szerencse, hogy egy kitartó vizsgázó átnézte, a feladatlapját és talált egy kérdést, ahol rossz választ fogadtak el. Szerencsére erre a kérdésre, én is a jó megoldást írtam, így meglett a 60%. Mehettem vizsgázni. A szerencsém továbbra is kitartott mellettem. Jó helyre ültem (tudtam puskázni), jó vizsgáztatót kaptam. 2 órával azután, hogy megbuktam, 3-ast kaptam. A gyakorlatvezetőm végighallgatta a feleletemet és még le is cseszett, hogy milyen hülye voltam. Ennél jobbat, még remélni sem mertem.
    Remélem megmarad szerencsém, nem csak a következő és ezen félév utolsó vizsgáján (fizika), hanem egész életem során.

Nem ezért, írom ilyen sok nappal (4) később írom meg ezt a bejegyzést, mert, akkora megrázkódtatás lett volna.
Kicsit szerencsétlen voltam. Rossz tétel, rossz vizsgáztatók, vagy csak egyszerűen nem tudtam annyira, mint kellett, volna. De egyszerűbb, másra kenni, így meg is teszem. Két vizsgáztató végzi el a jelölten az aktust. Az egyik, egy (általában) jófej fejes, az igazi feleltető. Az első tétel, amit mondtam – beismerem- nem volt az erősségem. A következőt, a másodrangú vizsgáztató feleltette le, akinek még be kellett bizonyítani, hogy neki biza ott a helye. Végletekig belement, talán, ha valahonnét előzőleg utána olvasok, akkor tudom, amit szertetett volna.
Végül 4-est kaptam, e félév legnehezebb vizsgáján, a vizsgaidőszak második napján, úgyhogy inkább nem is panaszkodom.

Ezért nem is jelentkeztem mostanában, mivel tanultam. És ez ugye nem túl eseménydús folyamat.
    Eredménye lett, nem a legjobb opció, de mégis 100%-osan elfogadható, hiszen az évfolyam több mint fele egyest, írt én négyest. Más tárgyakból is relatíve jól teljesítettem. Megismerhettem azt is, hogy az index-aláíratás.
    Ezt megünnepelve - és nem feledve a tényt, hogy régen voltam bulizni -, szerdán nem régóta, de annál érdekesebben megismert kaposvári ismerőseimmel. Szenes e félévi utolsó, számomra első bulija. Jó zene, jó hangulat. Szombati Pénteki Irie Maffia koncertet sem tudtam, kihagyni. De nem bántam meg, jó kis koncert, bár utána eltűntek az emberek és így kicsit apadt, a kedv.
A tanulás pedig tovább folytatódik, készülvén életem első igazi vizsgájára.

Sosem hittem volna, hogy ilyen megtörténhet kis hazánkban. Főleg nem ilyen ijesztő közelségben hozzám.
    Hiszen nemcsak, órám volt abban a teremben, ahol történt. Ismertem a srácot, sőt amikor mentek erre a bizonyos órára még találkoztam is velük. Hihetetlen, hogy egy ember ilyenre képes, és, hogy valaki csak így áldozatául esik egy ilyen embernek. Sajnálom a szülőket, a gyógyszerész lányokat, akiknek végig kellett nézniük.
Még mindig végig fut a hideg a hátamon, ha erre gondolok.

Sűrű hét volt a múlt hét, legalábbis, ami a szerdai és csütörtöki napokat illeti. Két merőben eltérő dolgot azonban, nem lehet egy bejegyzésbe összehozni, így kezdem, a szerdai vidámabb nappal, hiszen csoportunk vacsoracsatájának kereteiben főznöm kellett.
    Életem első 100%-ig saját kezűleg elkészített vacsoráját tálaltam fel. Az idő szorított. 7-kor végeztem a kémia Zh-val, fél 9-re érkeztek voltak a vendégek. Kapkodás közben több sérülést is szenvedtem, de nem ez rontotta el az ételt, hanem az, hogy a bors egy kicsit megcsúszott. Ennek ellenére, elfogyott sőt, valakinek még ízlett is. „Desszert” is megosztotta a társaságot. A vodkába áztatott gumimaci, nem mondható klasszikus édességnek. Sokan erősnek találták, azért elkopott pár darab. Hátsásukra egyre hangosabb lett pár ember, és mivel túl jó környéken lakunk a szomszéd rendre utasított minket. 10-ből 8,4 pontot kaptam, ami jelenleg egy megosztott 3. helyre elegendő (4-ből).
Nem rossz dolog ez a főzés, csak túl időigényes. Egyszerűbb a hűtőből elvenni a kaját.

Legalábbis, ha jó minőségű, villányi bort fogyaszt el az ember, nagy mennyiségben. És, hogy erre mikor is jöttem rá? Csütörtökön, biza a születésnapomon másnapján.
    Szerencsés véletlen következtében, az orvosin már nagy hagyománynak örvendő villányi bortúra ezen félévben, november 18-án került megszervezésre. Kihagyhatatlan alkalom. Relatíve még nem is drága. 2500ft-to befizet az ember, cserébe: 6 féle borból álló kóstolót, asztalonként jelentős mennyiségű folyóbort, lefojtásnak zsíros kenyeret kap, az utazáson felül. Már a kóstolókat megérzi az ember, folyóbortól pedig már részegnek illik lenni. Biztos, ami biztos alapon, ráküldtem még két pálinkát. Visszatérvén Pécsre a sörháznál rakott ki a busz. Még szerencse, hogy részegek voltunk. Beszámolnék én nagyon szívesen valamilyen nagy storyról, de sajnos nem történt semmi ilyesmi. Ennek ellenére jól éreztük magunkat. Nem úgy, mint én másnap. Iszonyat. Alig bírtam felkelni. Majd ezek után visszaaludni. Vájt, fejem, gyomrom mindenem. Pedig nem ittam, olyan sokat, na jó, nem keveset, de a részegségem függvényében, nem volt várható, ekkora hatás. Azért egy délutáni alvás után összeszedtem magamat és szerencsés módon már csütörtök este Kanizsán voltam. Semmiképp nem überelte tavalyi születésnapi bulimat , de mindenképp minőségibb, kulturáltabb, alkoholfogyasztás történt.

éves lettem.