Just for fun

Megtörtént ez is. Megértük ezt a „magas” kort. Beértünk a fináléba, és, hogy mindenkinek jelezhessük, mi bizony végzősök vagyunk, kaptunk egy szalagot. Bár remélem, kaphatok még egyet, mert az elsőt sikeresen elhagytam.
A héten sikerült ismét lebetegednem. Vírusos valami, magas láz, iszonyatos fejfájás, ill. torokfájdalom. Sajnos ezt nem sikerült 100%-ig kipihennem, amit jelez az is, hogy sikerült egy kicsit visszaesnem.
A program 5-kor kezdődött. Letáncoltuk a letáncolni valót, megkaptuk a megkapni valót, megettük a megenni valót. Vacsora után a kisaulában táncolás, közben pk-ba át-átnézegetés. 10-kor szabadultunk. Osztállyal irány a Robinsonba, velünk tartott az osztályfőnökünk, akinek már sikerült becsiccsenteni, a tesi-biosz tanárunk, ének tanárunk. Vicces szitu, a társaság egyik fele csendesen bent ül, és beszélget, a másik fele kint iszik, smárol, fiuk lányokkal, lányok lányokkal. Vagy szivarozik, „Baszki, tanárurazik”, mint én. Ezután lenéztem a szeretett Ásokhoz, ahol kicsit szolidabb volt a hangulat. Így hát elindultunk a Juiceba, ahova nagyon nem lehetett bemenni, mert kb. 2 órás sor volt, tehát irány kóla, ahol buliztunk fél5-ig, blg-s évfolyamtársakkal, régi bolyais arcokkal, haverokkal, tesomékkal.  Még a fülcimpámat is majdnem elvesztettem. Iszonyatosan elfáradtam.
Hát én nagyobb bulira számítottam, nem azt mondom nem éreztem jól magam, de mégis csak egy sima kóla volt, sajnos.