E hét pénteken esett meg a Mikulás bál keretében a bálkirályválasztás, ahol mint tudjátok elindultam. Elsődlegesen is szeretnék köszönetet mondani segítőimnek (abc sorrendben): Áronnak, Bencének,KPéternek, Lilinek, és mindenkinek, aki rám szavazott. Előkészületi munkáimmal meg vagyok elégedve, a bálon lévő feladatokat is jól teljesítettem (hipnózissal vettem rá az embereket, hogy rám szavazzanak), szépen ki is öltöztem. A hölgyszavazók többségét úgy érzem sikerült megnyernem, de nem ez döntött, Kovács Balázs, 100%-osan megérdemelve lett bálkirály, de hát erre lehetett számítani. Buliztunk egy jót a suliban a tini lányokkal, de ezután kezdődött az igazi durvulás. Este 10 körül megérkeztünk Zalakarosra, D. Ede D.-hez, egy helyre, amit bulizásra teremtettek.Megérkezésünk pillanatában láttam, hogy van mit bepótolnunk és, hogy mi be is fogjuk, ebben a szellemben bontottam meg Johnnie Walkeremet, amelyből alacsony alkoholbírásomat megcáfolva elfogyasztottam fél litert (természetesen kólával). Jó társaság, jó zene mi kellett még ahhoz, hogy jó buli legyen? Csak sajnos egy jelentős részére nem emlékszem…, de szerintem a többiek se nagyon, addig megvan, hogy azt énekeljük a karaoke gépről, hogy „piros lett a pipacs virága…”,de onnéttól már csak pár emlékfoszlány maradt meg: vadul táncolás, szerelmet vallok egy bioszfaktos társamnak, 10 percen keresztül hugyozok, felemelem a kezemet a levegőbe és nem tudom leereszteni. Reggel negyed hétkor kelek, mert nem sikerült megtennem az ötórai ébresztőmre, mivel 7 órára haza kellet volna érnem fenyőfavágás céljából, de talán jobb is, hogy elaludtam, mert így nem kellet benne rész vennem, de édesapám a szombati állapotomat meglátta azt monda „Jobb is h nem jöttél csak akadályoztattál volna minket.
A Mikuláskoncertről röviden csak annyit, hogy nekem zeneileg a tavalyi jobban tetszett, de idén a színpadi része hatalmas volt, bár a karvezető helyében a rappelést én nem erőltetném. Persze minden tiszteletem és elismerésem a nifeseké.
