Just for fun

    Most jöjjenek az előzőhét nagyrészt este történt dolgai, ahogy Balázs mondta csütörtök reggel: „Hát… megünnepeltük, hogy leérettségiztél”.
   Szerda. Délelőtt érettségi, este a már régóta kikívánkozó és megérdemelt berúgás. Balázséknál melegítettünk, lassan indultam, de a következő állomáson (pizzakert), már jelentősen felzárkóztam. Ott a már jól megszokott, semmi várt minket, így 11-ig bírtuk a légkört, továbbálltunk. Kiskakas, G-sek bankettje, nem fogattak minket tártkarokkal. Hasonlóképp „leült”a hangulat, de ekkor már annyira nem érdekelt ez minket. Itt sikerült elérnünk a „Buddha-állapotot”, így filozófiai mélységekig merültünk egy lánnyal, akivel nem vagyunk jóban, így vicces volt, mikor életének problémáit, ezek megoldásait ecseteltük, két óra hosszan. Ezek után parkolóban, kocsi hátuljában piálás. Majd, mikor itt is meghaltak a dolgok, a maradék whisky-vel útra kelve (elloptam), a hazaútra tökéletesen nem emlékezve érkeztünk meg Balázsékhoz. Majd onnét a megbeszélthez képest 5 óra késéssel haza. Vicces este.
   Pénteken (ekkor kaptuk meg az érettségi bizonyítványt), Robival beszéltük meg, hogy lemegyünk egy sörre. Ő már 3-tól fecskendezett be, így az én fél 9-es érkezésemre ő már hangulatba került. Felvettem, a Baurba, ahol nem szépen néztek ránk, így pizzakert lett belőle. Készülve az egyetemi évekre, egynéhány kancsó fröccsöt legurítottunk. A régi mozinál a rock nagyjait vetítették időrendi sorrendben, jó kezdeményezés, kicsi megmozdulás. Korai hazaérkezés.
   Szombat. Bankett. Kaja, beszélgetés, ivás. Nem emlékszem mikor rúgtam be utoljára ennyire. Táncolás osztálytársakkal, tánc egyedül (a pincérek azt hitték rendes breakes vagyok), tánc asztalon. A legjobb, hogy a pincérek is berúgtak, így a végén már ingyen ittunk. De egyszer minden jó véget ér. Robival keresve a következő helyszint, kötöttünk ki a Kolibriben, ahol az átlag életkor 50. Nagypapákkal mulatósra táncolva, kissé elfáradtunk, így a stoppal hajnali 5-kor értem haza. Délután fél egyre józanodtam ki. Durva volt, nagyon.