Életem egyik legdurvább négy napjával kezdődött az előttem álló hat/hét év. Hiszen múlthéten, Fonyódligeten vetélkedőkkel tarkított részegedésen vettem részt.
Hárman indultunk Kanizsáról, majd Fonyódligeten döbbentünk rá, hogy velünk együtt utazott több, dunántúli társunkkal együtt gyalogoltunk 3-4 kilométert. Korai érkezésünknek köszönhetően észlelhettük, ahogy instruktoraink a nulladik napról ébredve mesélik egymásnak a tegnap este történéseit. Általános eligazítás után sajnos várnunk kellett szálláshelyünkre. Az első nap kicsit lassan indult (Körben ismerkedés, daltanulás), de amit beindult máris fergeteges volt. Csaptok közti vetélkedő. Sorversenyeknek álcázott ivászat, evésnek álcázott erotika. A másodikban vettem részt, mert semmi kedvem nem volt a környéken kapható legolcsóbb vodka elfogyasztásához. Tejszínhabot nyaltam egy csajról, akinek mai napig nem tudom a nevét. A legdurvább feladat (nem vettem benne részt) virsliről kefir „lenyalás”. A zsűri megvesztegethető, mely hivatalos keretet adott a csapatoknak, hogy agyamentségüket, bevállalosságukat megmutassák. Ebben a szellemben bontottam meg üveg Hubertusomat, mely majdnem egészében elfogyott még aznap este (Gólyatáborba annyi szeszt vigyetek, amennyit csak elbírtok). Bevetettük a vödröt is –talán, elnézést, ha nem- Zerge találmányát. Jó kis buli. Már az első estén is, ami később állandósult, sok felsőbb éves: instruktor, szervező, zsűritag, szervező, látogató, és kevés gólya. Levezetésként még egy késő esti balatoni fürdőzés. Másnapra gondolva 4-kor hazamentünk.
Szerencsére a fürdőben voltam, mikor ébresztőt kaptuk (8 óra), kezdetét vette a szakmai nap. Jó egyetemistaként beültünk a társalgóba (itt voltak a buli is). Meghallgattuk HÖK képviselőit, a dékánok és egyéb iskolai vezetők beszédjeit. Legfőképpen a közel egyórás az egyetemen a legfontosabb testnevelésről szóló előadást. Délután nem mentünk be. Inkább aludtunk egy órát és fürdőztünk egy keveset. Este Kovács András Péter előadásán sírásig nevettem magam. Az este lassan indult. Kevés ember a táncparketten nem finom alkohol az üvegben. Egy kort pia Dórinak (instruktorom), egy puszi Marcinak (Arcra!). Kitudja már mennyit ivott, de a pia elfogyott, az emlékezet kiesett. Azért hajnali 4-nél előbb nem értem haza. Sajnos a mondtatok sorába nem tudtam beépíteni, de mindenképp meg kell említenem Jánost. Péter és jómagam szobatársát. A szombathelyi srác rendmániás. Mindennap berúgott szépen 3-4 sörétől (egyik este hányt is), 2-kor lefeküdt, reggel 7-kor beágyazott élére hajtogatva minden tartozékot. Ezt a pedantériát otthon is tartja, belerúg minden földön heverő „akadályba” vagy a kacatos szekrényében helyezi el.
Szerdán is Jani bőrönd húzogatása ébresztet. Kezdetét vette a Sportnap. Paintballozás, íjászat, falmászás, foci „ingyenes” cocktail fogyasztás. Délután ismét egy órás pihenés, balcsiparton ejtőzés, szövegírás. Mivel este újra vetélkedő, még erotikusabb még ivósabb feladataival. Az este csúcspontja (ebből a szempontból), a szriptíz, sokan sokáig elmentek. Ezen az estén folytatva a kulináris élvezeteket ketchupos, majonézes „festményt” nyaltam egy csajtól. Az este így szerencsére gyorsan beindult. Megbontottam napi betevőmet, egy üveg rövidem (Johnny Walker), melyet egyedül el is fogyasztottam. Készülvén a másnapi Badacsonyi kirándulásra, korán le szerettünk volna feküdni. Be is írtam a telefonomba a következőket, kettőre: Ne igyál többet, három órára: Menjél aludni, hüye!, de mind kettőn csak nevettem. Ez is az utolsó emlékem. Bevetve tánctudásom egyesek szemébe könnyeket csalt a nevetéstől, mások egy életre megjegyeztek maguknak (elmondásuk alapján). Kata, a kékek instruktora, segített ágyba, majd nem bírva az ágy hatalmas pörögését, a wc-be rohantam, ezt meghalva Péter felettem áthajolva könnyítet magán. Mind ez fél 5-kor, reggel azonban 6-kor keltünk.
Talán mondanom sem kell, csont részeg voltam, mikor felkeltem. Útra keltünk hát Fonyódra. Az időt énekléssel töltöttük, majd odaérve instruktori pólóban próbáltam szervezkedni, de senki sem hitt nekem. Badacsonyban a feladat, minél több helyről blokkot szerezni, mi másról, mint alkoholról. vécépapír nyakkendővel, a nyakamon, kalappal a fejemen csapatok közti kapcsolatok miniszterévé avanzsáltam magam. Felfelé a csapat többi tagja is felzárkózott részegségemhez, valaki le is hagyott. Énekelve értünk fel a Badacsony lábában található borozóba. Az éneklés vicces volt, mivel augusztus 20-a volt, Badacsony tele, és viccesen néztek, amikor ilyet hallottak: „És, ha megb¬¬*sztunk, már minden jó p*nát//Megtöröljük a f*szunkat és b*szunk tovább, // Mert a k*rvák zsibongása minket nem riaszt,// Mert mi bátran nyomjuk a f*szt, a f*szt!”. Énekeltük? Üvöltöttük. Fent teniszezés (ivós játék), hányó embereken nevetés, basszus a rózsaszínek csapatában, ismerkedés kollektíven mindenkivel. Hazafelé szerencsére már kocsival. A buli már eléggé nyögvenyelős. Már a győzelmünk kihirdetése sem segített sok csapattársamon. Azért még jókat röhögtünk Pali szövegén, a katéterből ivó, később hullazsákban táncoló, tábori orvoson. ismét bevetettük, a vödröt, de valahogy az embereknek nem volt kedve inni. Jómagam is csak egy fél üveg hubit fogyasztottam el. ETK-s gólyatáborba (egy helyem voltunk, de külön) is benéztünk, de az is elég lankadt volt. Inkább lefeküdtünk reggel a 7-es vonattal már jöttünk is haza.
Felejthetetlen élmény, jövőre is itt leszek, talán jobban nem is kezdődhetett volna el életem új, egyik legmeghatározóbb fejezete.
