Helyszín: Tokja-Rakamaz, BAZ megye, az ország pontosan másik fele
Időtartam: 2009. július 14-19
Program: Fesztivál
Hülye, aki elmegy az ország másik felére fesztiválozni. Vagy mégsem? Mivel nem vonzott a többi fesztivál sztárjai, mivel ugyanazt néztem volna meg itt is és ott is, ezért inkább az olcsóbb fesztivált választottam, ahova egy elég nagy haveri társaság indult el. Tesómnak köszönhetően Press (V.I.P.) jegyekkel, melynek köszönhetően, saját campinget (meleg víz, minden bevihető, mellette olcsó kocsma), motozás, sorban állás nélküli belépést élvezhettünk.
Mivel 4 napra mentünk, így a sátor felállítása és a terep felmérése mellett, egy hatalmas buliba csöppentünk. Városbeli sétálásunk során egy skandáló emberekkel teli kisvasútra szálltunk fel. Egy hányó ember felé üvöltve, az még a folyamat közben ördögvillát mutatott. Leszállva egy kocsmába tértünk be. Összehaverkodtunk az ott mulató alföldi gyerekekkel, nevettünk beszédükön (Jóóóó), egymás ivásra - egy szamarat meghazudtoló módon- való felszólításukon (IGYÁ, IGYÁ, IGYÁ). Később egy kocsmába tértünk be, ahol egy Michael Jackson módra lerészegedett fesztiválozó, egy az eddigi összes hegyalján résztvevő fiatalember, és Játszin-t hatalmas szövege („Menjen az, akinek hat anyja van, abból három crossmotoros.” , „Olyan p***ja van, mikor megfogod, olyan mintha lovat etetnél”) és házi pálinkája szórakoztatott.
Szerda, első nap. Már a nulladik nap is fesztivál-függővé tett, ezt a fesztivál területére való első belépéssel már tovább mélyült. Még az első program előtt a később érkező társainkat kísértük szálláshelyükhöz, majd kissé késve érkeztünk Badár Sándor Stand-up show-jára. A helyszín megismerése közben bepillantottunk a Yellow Spots „horror koncertjére”, félelmetes figurák. Ezt követően az álltalam kevésbé ismert Ska Funderz, mely a hatalmas Belga koncert előtt kellemes bemelegítés volt. Hatalmas bulit csináltak, ismét fetrengtek a színpadon, de a legjobb, a tetőpontot Sanyi és az élőzene hozta el. Mégöt a színpad megmászása után, halálosan invitálta be az egyébként lakodalmakban játszó szintetizátorost („Üdvözöljük Sanyiit, aki elhozta nekünk az élőzene varázsát.”). Sajnos Palov Stelar-ra és Mistery Gang-re, így nem tudtam elmenni. Következő megálló Malatabár, Dj. Zöld és az ő félelmetesen jó bulija. Áttekintgettünk az A38 Dj-ihez (Infra Gandhi, Titusz), melyek nyomába sem értek Zöldnek. Hajnali 3-ig roptam, majd különböző behatások véget inkább a távozás mellet döntöttem.
A csütörtöki napot, egy Fish! koncertre betekintéssel kezdtük, de mivel szálláshelyünk a Nagyszínpad mellet feküdt, így úgy döntöttünk onnét is élvezhetjük, pontosan annyira, amennyire szeretnénk. Ezt Kőhalmi Zoltán Stand-up-ja, majd az általam kevésbé ismert és kedvelt, azomban egy nagyon jó koncertet adó Kaukázus követte. Az este első igazán nagy bulija a Besh O Dorm-nak volt köszönhető. Itt el is fáradtam kis pihenés után lézengés erre-arra, majd az este fénypontja az Irie Maffia koncert. Lassan indult technikai problémák végett, de a stílusukban kissé eltérő új számaik és zseniális régi számaiknak köszönhetően gyorsan a tetőfokára hágott a hangulat. Ezután az este szinte véget ért számomra, kevés lézengés után (Superman, Ferenczy György, Dj Zöld hulla készen) nyugovóra is tértem.
Péntek, egy sűrű nap. Sör- és rocktörténettel nyitottunk a Malátabárban, majd Varga Livius a Quimby kongásának élménybeszámolója szorakoztatott. Ezt követően egy igazi Stand-up Kiss Ádám tolmácsolásából. Majd az elektronikus zenéké, főleg a dnb kapta a fő szerepet ( az A38-on este héttől hajnali 5-ig dübörgött). Első állomás Zagar. Nem ismeretm igazána zenéjüket, de egy félelmetesen jó partyt csináltak. Ezt követte a Quimby kicsit jobban leülős koncertje. Majd Cadik egy félórácskára, Péterfy Bori koncertje közbeni túlfűtött mozgása. Közben Faithless, amiben mindenki csalódott, Siófokon egy jobb dj set-et kap el az ember. Ezek végeztével őrületes dnb party folytatódott Roni Size tolmácsolásában. Az estét jobb híján Kovbojok koncerttel fejeztem be.
Szombat, utolsó nap, a vihar napja. Ismét sör- és rocktörténelem, ahol Laca, mint versenyző vett részt. Nyert párt sört, ami a délelőtti véradásra elfogyasztva kellemesen hatott. Barabás Lőrinc közönség találkozó, majd otthon pihenés, sátorerősítés. Ismét Stand-up, Hadházi László, de már jött a vihar. Tiszta égbolt, 35 fok, a program egy órát csúszik, de mire újra megnyítják tényleg elkezd esni. Ekkor már Vad Fruttik koncerten vagyok, félbe hagyott koncertről a fedett A38-ba kerülünk, ahol h ne küldjék ki az emeberekt a Mogg már jóval túllépte koncertjének idejét és már a szinte nem létező repertoárjukról játszanak. Az eső elállása után Barabás Lőrinc Eklektric-re kerülök, melyet az erős szél 3 szám után nagy sajnálatomra szétfúj. Igazából nem volt nagy eső és szél sem, de pár embert elkapott a világvége hangulat („ Ha már úgyis meghalunk, nem mutatnád meg a melledet”). A szél a Malátabárba a Kerekes Band koncertjére fújt minket. Ezt követte már zuhogó esőben a Zuboly iszonyatosan jó bulija. Az új számok nagyon jók lesznek. Az első sorban állva Busa Pista leköpött, lepacsizott velünk. Végkimerülésünkben Paso koncertre látogattunk el , ami jó volt csak már energiánk nem volt hozzá.
Egy szó, mint száz nagyon élveztem, biztos, hogy nem ez volt életem utolsó fesztiválja.
