Just for fun

Ha sokat fárasztja az agyát az ember (tanul), akkor elég hülye dolgokon kezd el gondolkodni. A ma esti asszociációim tökéletes példái ennek:
   • Ha valahogy tudnám tudatosítani a testemben folyó folyamatokat, akkor nem kéne tanulnom róluk. Hiszen az agyam tökéletesen tudja, mennyinek kell lenni például a vérem pH-jának, azonban ezt mégsem tudjuk, mikor megszületünk.
   • Miért raknak a műanyag borítású téliszalámira fehér port? Valószínűsíthetőleg azért, hogy azt hidd, mikor megveszed, hogy ez nemes penész, de meglepne, ha ennek sokan beugranának. Szóval, mikor vágod fel, vagy éppen téped le a borítást, a kezed tele lesz ezzel a fehér porózus anyaggal, amiről csak remélheted, hogy liszt.
   • Pár perce hallottam a Kanizsa rádión (mert a fürdőben ez szól) egy disco számot. A zenei alap a megszokott, de a szöveg meglepő. József Attila Születésnapomra (32 éves lettem én…) c. verse. Egy szempillantás alatt magam előtt láttam a képet, ahogyan a disco népe szavalja, ahogy az egyéb számok szövegét skandálja minden szombaton. Bár meglepne, tényleg nem akarom bántani őket, de ritka az értelmiségi dicobajáró.
Talán jobb is lenne most lefeküdni.
 

Peti is elérte ezt a nevezetes életkort. Úgy indult, mint mostanában lenni szokott. Elmegyünk, de azért nem iszunk sokat, meg korán hazajövünk, mert tanulni kéne, ugye. Mondanom sem kell, nem ez történt. Mivel senki nem akart beszállni a Johnny-ba, mivel kevesen buliztunk (lényegileg, ketten az IC-vel) és így a zenét is mi csináltuk, lehetőségeihez képest jól sült el az este.

Hogy is indult a tegnap este? A megszokott társaság pizzázni ment, azonban nekem kellet kicsit lazulni, kiengedni a gőzt. Így kötöttem ki tesóm társaságában, a jó öreg múzeumban. Ahol a BLG virágkorából származó osztály ünnepelt. Sajnos, nekem tudom, hogy ilyen sosem lesz. Hiszen most nem tudna összejönni 30 fő együtt mulatni, nem, hogy 5 év múlva. Az estét nem is részletezem. Csak a szokásos: iszogatás, kacsintgatás (elmondásuk szerint nénikre, akiket meg*nék), táncolgatás. Csak hazafelé, sajnos nem segített a hüvelykujj.

Tanulás közben lapozva a biosz füzetet, erre a képrejtvényre találtam. Ilyen és ehhez hasonló dolgokkal dobtuk fel a bioszfaktokat. Köszönet érte Péternek. A feladat elborult gondolkodást igényel, segítek, annyit, hogy a betűk egymáshoz való helyzetét kell vizsgálni. Az első helyes megfejtőnek felajánlom fele királyságom.

Egy újabb 24 órás versenyen (számításaim szerint az utolsón) vettem részt a hétvégén, mivel most került megrendezésre városunkban a Vasember kupa.
Kezdjük az elején. Elő feladat egy film készítése, mely véleményem szerint kiemelkedően jól sikerült az előző évek filmjeihez, és a többi csapat filmjéhez képest is. Apácás, kivégzős, vámpíros, zombis őrület. Továbbá egy bemutatkozó műsor előadása, egy véletlenszerűen kiválasztott országról. Mi Spanyolországot húztuk, én Salvador Dalít a sajnos nehezen felismerhető szürrealista festőt alakítottam. Szombaton gyülekezés a Szab téren, onnét feladatokkal tarkított útvonalon kijutás a Csónakázótora. De a feladatok fölött ne csúszunk el ilyen könnyen. Meglehetősen idióta feladatok között akadt egy, mely engem meglepett. 15 perc alatt 5 ezer forintot „koldultunk” össze, kézenállással és egy spanyolul beszélő argentin segítségével. Elgondolkoztató. Csónakázótón bográcsozás. Este a városban még feladatok, majd a csarnokban folytatódott a versengés. Kartondobozból Sagrada Familia-t, 1x1 méteres kockát „építettem”. Valamint sorversenyben is részt vettem, ami azért már jellemzi a csapatot, ha én vagyok az egyik sportoló. Reggel úszás, majd eredményhirdetés. 1. Mező, 2. BLG, 3. Keri. Tökéletes. A mező tényleg jobb volt, mint mi. A keriről meg csak annyit, hogy úgysem tudtak nyerni, hogy előre tudták a feladatokat (és ezt nem is titkolták), és az hogy csak tesifaktosokból álló csapatot leúsztunk, őket minősíti. Már csak a dobó legalsó fokára való felállók arckifejezéséért érdemes volt elmenni.
A feladatok nagyrészt a Zegi, Győri „Aludj máskor!” átvétele. Azonban, a hangulat és a szervezetség összehasonlíthatatlan. Összegezve jó volt. Varázsa a kevesebb csapatonkénti résztvevőben és a fokozott csoportos együttlétben rejlett. Valamint összehozta a mező, cseri és a blg csapatát (a közös ellenség ellen), mely talán a verseny lényege is egyben.

Kijelenthetem, hogy városunk elsőszámú fúvószenekara tegnap odatette magát. Igaz, - tudtommal – az Olajbányász a hivatalos kanizsai zenekar, de szerintem sokunk elsőszámú kedvence a Nagykanizsai Ifjúsági Fúvószenekar. Nagy jó zenét játszottak, inkább a komolyabb, kevésbé bulis számaik közül. Ez nem is volt baj, inkább azok, akik előttem ültek. Már akkor tudtam, hogy baj lesz, mikor egy fogyatékos gyerek leült velük egy sorba. A három fiúnak sajnos kevesebb agya volt, mint a Down-kóros fiúnak. Röhögtel rajta, majd egymás hülye poénjain, közben látni lehetett rajtuk, hogy egyáltalán nem érdekli őket a színpadon folyó dolog. Csak tudnám, akkor minek jöttek el? Szerencsére a szünet után megnyugodtak. Összességében, mindenképpen pozitív élmény. Utána meccsnézés (mármint ők meccset néztek, én pedig ott voltam) a Tukáéknál, majd egy rövid pk, a régi idők emlékére. Reggel, pedig rossz érzés úgy kelni, hogy még föl sem keltél, de már elcsesztél egy órát.

Elhatároztam, hogy többet írok a blogra. Mostantól megpróbálok nekem tetsző videókkal, képekkel, zenével, egyéb dolgokkal sűríteni a kínálatot. Első ilyen megnyilvánulás, ez a mai bejegyzés. Megpróbálok kicsit tematikus lenni. Így az első körben „komoly” zenét halhattok. Az elsőben egy klasszikus zene remixe. A második trombitaszó két metro között. A harmadik egy örült svájci fúvószenekar. Ők rendszeres vendégek a máriai fesztiválon, így már én is halottam őket. Mindezt a tovább mögött. 

Az osztályom egyik legkedvesebb személye (bár nem erős a mezőny) a héten betöltötte a tv-ben nagy vörös karikával jelzett, az elméleti felnőttséget jelző bűvös életkort. A történet egészen szerdáig nyúlik vissza, hiszen csak keveseknek adatik meg az a szerencse, hogy pont hétvégére esik a születésnapja. Így történt hát, hogy páran ellátogattunk Zala megye szívébe, hogy meglepjük a ránk egyáltalán nem számító ünnepeltet, lufikkal, virágokkal és egy asztal alakú tortával. Tortaevés, pezsgőzés, de ennél sokkal érdekesebb hazaút. Ehhez tudni kell, hogy 5-en mentünk köszönteni, de 6-an jöttünk visszafelé. Ezt a sofőr figyelmen kívül hagyva 140-el (km/h), cigizve, a rádiót bömböltetve, ittasan (pezsgő) száguldott.
Szombaton egy kisebb meglepetés fogadta a Robinson pubban. A hellyel nincs baj, de nem a kanizsai jövedelemmel nem rendelkező fiatalsághoz igazított árakkal dolgoznak, a kiszolgálásról, meg ne is beszéljünk. Ezáltal kevésbé vidám és önfeledt hangulat. A kocsi jött, ami hazahozott, így hát én is.
Talán elfogyott a lendületünk?

Mit csináltam a héten? Semmit, de tényleg. Tanulás az iskolában, még több tanulás itthon. Bekockultam bevallom. Ígérem, magamnak és olvasóimnak, hogy amint leérettségiztem sűrűbb leszek, mert lesz miről írni...

Még egy zenekart lehúzhatok a listáról, mert tegnap a Colában Bëlga koncert volt. Ha egy szóval kellene összefoglalnom, annyit mondanék: fergeteges! Nah, de kezdjük az elején.
A hangulatkeltést, a múzeumban kezdtük. IC, Fanni névnap sok ismerős, szeretett ember, jó kis társaság. Nem utolsó sorban, kivételesen még a zene is jó volt. Bluest, Bob Marleyt játszottak kifogásolható zenei képzettséggel, de ez akkor kevésbé érdekelt. Fél 11kor, elérve a megfelelő állapotot és a csajok kívánságának is engedve, elindultunk. Természetesen, mondanom sem kell, hogy a 10-re kiírt koncertnek még előjelét sem láttuk. Táraságunk a színpad elé hatolt, majd elkezdtem skandálni csatlakoztak többen is, talán ennek hatására megérkezett a „Három hülye”. Félelmetes bulit csináltak. Sikeresen végig, tomboltam, ugráltam az első sorban, aminek ma kissé megvannak a mellékhatásai. Színpadra is felpattantam, hogy figyelmeztessem a Bauxitot, hogy ma van nőnap (pont a színpad szélén állt, szóval nem úgy h berohantam középre), erre bemondja, hogy boldog nőnapot leveszi a mikrofont és odaadja a kezembe. Szóval, jó volt. Utána a Kóla, mit is mondhatnék szar.
Egészében jó kis buli volt. Nem ez volt az utolsó Belga koncertem. Leírom, hogy mire mennék el még szívesen hátha teljesül: Irie Maffia, Barabás Lőrinc, Zuboly (csak, hogy a ma még élő magyar zenészeket említsem).

Hogy miért is kell ilyeneket csinálni? Lényegileg, megmentesz 3 életet. Nem azt mondom pár perc alatt, mert tényleg egy hosszú és viszonylag fáradalmas procedúra. De egyáltalán ne fáj. Szóval, aki nem fél a tűtől, vértől, ápolónőktől, annak mindenképp ajánlom, hogy menjen el. Én ma voltam először, de tuti, hogy még megyek.

A videót, azért hozták létre, hogy így ösztönözzék, az EU-ban élő fiatalokat, hogy kutatásokat végezzenek. Én ettől a videótól biztosan nem leszek kutató, de nekem bejött. Sajnos, hogy a videót élvezni tudjuk, szükségünk van egy kevés kémiai tudásra. Remélem, azért mindenkire ragadt ennyi a 2-3 év alatt.

Tegnap lementünk a múzeumba (életünkben korántsem meglepő fordulattal). A helyet nagyon kedvelem, de az zenének megint sikerült elcseszni kicsit a hangulatomat. Meg hát az is, hogy a társaságunk több tagjának is nő illetve férfi problémája. Nah, de nem is ez itt a lényeg, hanem a zenekar, a metálosan „kellemesen” mély hangú fiatalember szavaiból csak annyit sikerült kivennem, hogy valamilyen Dirty Blues Band. Keresték és hiányolták, a Bauros arcokat, mi meg jókat nevettünk a zeneszövegeiken: „Egyenesen a végzet felé nincs visszaút”, „Rendőr rock, rendőr rock, rendőr rock ’n’ roll”. Azért jó kis este volt. Végleges elhatározásra jutottam, többet magyar szivart nem veszek, mert Kaki.

Jah, amúgy ne feledjétek, ma este Oscar.

Még decemberben elkövetett nyelvvizsgámnak, most lett kézzelfogható eredménye. Emlékszem még, milyen pesszimista voltam a megírást követő napon. Egy a lényeg, meglett. Azt hinné az ember, hogy kifizet huszonezer forintot és ennek fejében postázzák is a nyelvvizsgáját. Hát nem. Persze, a laikus, engem nem ismerő olvasó, azt hinné, hogy elmentünk, megvan, semmi gáz. Sajnos, és ritkán szerencsémre, életem ennél sokkal bonyolultabb. Meg sem lepődtem rajt, hogy a hazafelé vezető egyórás úton elhagytam, az eléggé fontos okmányt. Kicsit pánikba estem, hogy két év munkája elszáll, de szerencsére, a volán munkatársai jófejek, segítőkészek voltak, így előkerült, igaz, egy üveg közepes minőségű egri bikavérrel szegényebb lettem. Szóval, ténylegesen is rendelkezem nyelvvizsgával.

Megtettem az első lépést a felsőoktatás rögös útján, elküldtem a felvételi jelentkezési lapot.
A megjelöltek a következők:

1.   PTE-ÁOK               Általános orvos               Pécs
2.   SE-ÁOK                 Általános orvos               Budapest
3.   SZTE-ÁOK             Általános orvos               Szeged
4.   DE-ÁOK                 Általános orvos               Debrecen

Céltudatos jelentkezés. Aki jártasabb egészségügyi téren, az tudhatja, hogy bejelöltem országunk összes orvosiát. Sorrenden lehet még változtatok egy fergeteges érettségizés után, mivel tavaly Pécsen volt a legalacsonyabb a pontszám (416). Így Pest kerülne első helyre, ahol tavaly és már évek óta is a legmagasabb a pontszám (432). A pécsi egyetem elvileg a „legrosszabb”, de én 100%-osan megleszek elégedve, ha felvesznek, idén vagy akár jövőre.

Játék! Igaz, engem mindig érdekelt, mekkora pusztítást végezne egy atombomba, ha Kanizsára dobnák le. Minden kocsmai vitát orvosolva, - a google maps keretein belül -  kilehet próbálni több bomba rombolását is. Érdemes végig „játszani” mindegyiket. Beírod felülre a települést, kiválasztod a fegyvert, majd nuke it!.

http://www.carloslabs.com/projects/200712B/GroundZero.html

Megtörtént ez is. Megértük ezt a „magas” kort. Beértünk a fináléba, és, hogy mindenkinek jelezhessük, mi bizony végzősök vagyunk, kaptunk egy szalagot. Bár remélem, kaphatok még egyet, mert az elsőt sikeresen elhagytam.
A héten sikerült ismét lebetegednem. Vírusos valami, magas láz, iszonyatos fejfájás, ill. torokfájdalom. Sajnos ezt nem sikerült 100%-ig kipihennem, amit jelez az is, hogy sikerült egy kicsit visszaesnem.
A program 5-kor kezdődött. Letáncoltuk a letáncolni valót, megkaptuk a megkapni valót, megettük a megenni valót. Vacsora után a kisaulában táncolás, közben pk-ba át-átnézegetés. 10-kor szabadultunk. Osztállyal irány a Robinsonba, velünk tartott az osztályfőnökünk, akinek már sikerült becsiccsenteni, a tesi-biosz tanárunk, ének tanárunk. Vicces szitu, a társaság egyik fele csendesen bent ül, és beszélget, a másik fele kint iszik, smárol, fiuk lányokkal, lányok lányokkal. Vagy szivarozik, „Baszki, tanárurazik”, mint én. Ezután lenéztem a szeretett Ásokhoz, ahol kicsit szolidabb volt a hangulat. Így hát elindultunk a Juiceba, ahova nagyon nem lehetett bemenni, mert kb. 2 órás sor volt, tehát irány kóla, ahol buliztunk fél5-ig, blg-s évfolyamtársakkal, régi bolyais arcokkal, haverokkal, tesomékkal.  Még a fülcimpámat is majdnem elvesztettem. Iszonyatosan elfáradtam.
Hát én nagyobb bulira számítottam, nem azt mondom nem éreztem jól magam, de mégis csak egy sima kóla volt, sajnos.

Megünnepeltük? Hát persze, nagyon is, bár én most nem éreztem magam olyan jól, mint általában szoktam, de erről majd később.
Az ünnepelt természetesen nem tudta, hogy bulija lesz, egy lightos kocsmázás utáni kólába behatolásra számított. De nem így történt. A bulinak a Flóráék hatalmas otthona adott helyet. A legfiatalabb 18éves egyik nagy szívfájdalmát - azt, hogy neki télen van a szülinapja és, hogy ilyenkor nem lehet semmit csinálni - orvosolva, Hawaii cuccban leptük meg. Meg is hatódott, tőlem egy csörikés pólót kapott, számunkra vicces felirattal. A buli fél 7-kor kezdődött, melyből később még problémák adódtak. Mivel, én Flórának tett ígéretem, miszerint részegebb leszek az ő szülinapján, mint ő az enyémen, álltam neki az üveg hubertusom elfogyasztásának. A küldetés sikeres volt, éjfélkor ki is estem a játékból. Utolsó emlékem az, hogy 3 csajjal táncolok a biliárdasztalon, és azt üvöltöm, hogy „I kissed the girl…”. Majd egy szőke herceg (vagy angyal nem is tudom) segítségével tértem nyugovóra (köszönet neki). Majd 4 óra tájt keltem fel, viszonylag frissen, és csatlakoztam az épp lefeküdni készülő társasághoz. Állításuk szerinte nem maradtam le semmiről, bár azt a csókot megnéztem volna, mitől élből kidobta a csávó a taccsot, a szoba közepére. Mivel ekkora szívünk van, még mielőtt elhagytuk volna az objektumot, a konyhát viszonylag rendbe raktuk. A másnaposság szelleme szerencsére elkerült.
Ha tegnap esti magam látta volna magát, akkor biztos csak ennyit mondott volna:„Nem tudsz élni!!!”

Nem tudod mi ez? Egy sorozat, talán a legnagyobbak közül. Azért is aktuális, mivel most indult a harmadik évad. Ha nem láttad az első kettőt? Akkor ajánlom, hogy minnél elöbb tedd meg. Miről is szól? Korombeli angol fiatalok korántsem hétköznapi, hiperdurva életéről. Sex, drog, fun, dráma. Itt a második évad promó videója, vagyis annak egy kisebb szelete: https://www.youtube.com/watch?v=3kuNBbhPNDQ
Remélem sikerült kedvet csinálnom hozzá tényleg érdemes nézni, de csakis felirattal.

Ez a mondat hangozz el bátyám szájából szerdán hajnalban,azután, hogy családunk minden tagját, egy csodálatos vírus kiütötte. Tünetei: hányás, hasmenés. Gondoltam nem lesz itt gond, kis hányás egy nap pihenés, aztán vissza a régi kerékvágásba. De sajnos masszív volt. Óránként hányás, közel egy napig semmit nem evés. Édesanyám, aki a betegséget a családba hozta meg is jegyezte, hogy még sosem látott még ilyen szarul. Szerdán kb. 20 óra alvás. Ennek ellenére ma sem volt semmi erőm. Remélem holnapra már jobban leszek.

Nem lehet mondani, hogy nem figyelmeztettek hova készülünk, „városunk legsznobabb bulijába”, de azért ez már visszataszító volt.

Igazából a szalagavatós táncunkat adtuk elő, melyben egyaránt nekünk és felkészítő tanárunknak (Merci néni) is rengeteg munkája van és még lesz is egy pici. Határozottan jó dolog részese lenni egy ilyen eseménynek, (mármint itt magára a táncra célzok) és szívesen elő fogom majd adni a szalagavatón, de ehhez nem igazán fájt a fogam.
Letáncoltuk, nagyobb probléma nélkül. A vacsorával nem is volt gond, amit felszolgáltak, a baj csak utána kezdődött. Tombolaárulás… Vicces szituáció. Azzal menőznek városunk „előkelői”, hogy milyen mágneses-gravirós-adamantin pénzcsipesze van, közben lerakja a 20ezert, hogy a feleség válaszon tombolát, és azon gondolkozik, hogy 5 vagy 6 200 forintos tombolát vegyen. Kicsit fel is húztak. Persze, voltak jófej arcok hozzá kell tennem.

Nem félek, hogy a tendencia nem fog megváltozni, mivel a mostani batthyánysok is batthyánys gyerekek szülei lesznek és ők is majd pontosan ugyanígy fognak viselkedni.

Zene ismét. A lenti linken egy elgondolkoztató zenei átgondolást hallgathatunk. Igaz nem értek hozzá, de azt írják 4 akkord az egész, de kb. 20-25 számot játszanak el ezen bár billentyű lenyomásával. Ennyire egyhangú lenne a mai popzene?

 https://www.youtube.com/watch?v=qHBVnMf2t7w&eurl=http://www.audioporncentral.com/2009/01/the-axis-of-awesome-4-chords.html

Legyen egy kis zene még úgysem volt. Egy zenekart ajánlok, melyről hallottam már régebben, csak sajnálatos módon, nem tudtam a nevét. Szerencsére Balázs barátom (köszönet érte) szilveszter este ajánlotta nekem, azóta is pörög veszetlenül. A Zuboly zenekar, mely szinte behatárolhatatlan, ellentmondásokkal teli zenét játszik. Busa Pista beatboxolása mellett, klasszikus zenekari hangszereken (bőgő, hegedű) népzenei motívumokkal, könnyű zenei hatásokkal tarkított, a beatbox pedig elég erős hip-hop jelleget kölcsönöz a zenének. Érdemes belehallgatni, igazán egyedi.

http://www.myspace.com/azeredetizuboly

Igaz, hogy most egy vidámabb bejegyzésnek kéne következni, de ez a hét, ez szar. Nem tudok aludni, arról pedig, hogy hogyan kelek, arról ne is beszéljünk. Mindemellett már annyira rühellem ezt a középiskolás létet, hogy már nem tudok egyszerűen, mint csinálni a suliban. Értelmetlen órák tömkelege, unalom, a figyelem teljes hiánya. Ha ott vagyok egyfolytában feszült, ideges és agresszív vagyok. Tehát nem csoda, hogy hazajövök és semmi kedvem nincs tanulni. Sajnos ezen felül több tényező bekavar. Jó lenne kicsit helyre rázni magam, már sejtem a megoldást csak a megvalósítás kilátástalan, így még szarabb, nagy butaság lesz ebből…

Hát sajnos korántsem úgy telt, ahogy terveztem. Kb. 1/5-d tanultam meg, amit szerettem volna, kedvem se volt meg más is bekavart, de már annyira kellet egy kis semmittevés, hogy nagyon jó esett. Elmélkedtem egy kicsit a jövőn eldöntöttem végleg, így a leadási határidő előtt kb. másfél hónappal, hogy hogyan legyen a továbbtanulás. A sorrend pedig a következő: 1. Pécs orvosi, 2. Pest orvosi, 3. Szeged orvosi. Már csak azon gondolkoztam mi legyen még, de arra jutottam, hogy, mivel egyre biztosabb vagyok, hogy nem vesznek fel idén (az orvosira), és egy olyan egyetemre ahova igazából nincs kedvem elmenni, egy olyan szakmát tanulni, ami azt se tudom mi, pedig semmi értelme nincs. Úgyhogy várok egy évet. Nem mondom, hogy nem fogok megtenni mindent, hogy nem fogom, széttanul az agyam, de inkább szopok Kanizsán a Mezőbe irodavezető képzésen egy évet (diákigazolványért, családi pótlékért), minthogy életem hátralévő részében tegyem. Természetesen, ha látom, hogy nincs remény, akkor elmegyek valahova a biosz-, kémiatudásommal, kitanulok valamit 4 év alatt, keresek majd úgy is, de akkor legalább megpróbáltam, azt nem úgy álltam neki, hogy „áhh, nem jelölöm meg, úgysem vesznek fel”. Már csak azt remélem, hogy miután felvettek és nyelem a G-vitamint, már pár féléve, nem basznak ki.

Kicsit szomorkás lett ez a bejegyzés, de ilyen a hangulat. De egy hír tegnap nagyon felvidított, amit most nem találok a neten, de a Kanizsarádión hallottam, úgyhogy tuti biztos információ. Sajnos, minden évfolyam rontott tanulmányi eredményein, egy felmérés szerint, csak a negyedikes diákok értek el jobb eredményt, mint a tavalyiak, méghozzá a reáltárgyakban. Én, mint ennek a rétegnek egyik harcos, a gratulálok nekünk, de ez most lehet, hogy nekem szar, mert erősebbek az ellenfelek?