A dolgok komolytalan része, sajnos lezajlott. Megadtuk a módját. Sajnos, sokan nem vettek részt az utolsó hetünk eseményeiben, de ők bánhatják, kár lett volna kihagyni. Hétfőn megkezdtük a szerenádot fizika, angol és biosz-tesi tanárunkat látogattuk meg. Sikerült (főleg a két tanár közötti távokon) becsiccsenteni. Utána, kavicsban twistelés a pk-ban, persze az elmaradhatatlan ordibálás, ennek köszönhetően kedden már rekedt voltam. De nem csak rekedt, fáradt is, azért még elmentünk magyar és történelem tanárainkhoz, de legfőképp osztályfőnökünkhöz. Az előzőestinél mérhetően jobb hangulat, azonban partner híján osztályfőnökömmel (Lajossal) buliztam. „Remélem megőrizzük ezt a jó kapcsolatot” - ahogy ő mondta. Szerdán a kékszalag már kissé szomorkás, együtt dülöngélés, esetenként sírás – ezt már természetesen hang nélkül. Csütörtökön bolondozás, mely tökéletesen mutatja az osztályom jellegét. Körülbelül 20-an öltöztünk be – én alkoholista vasutasnak – és kevésbé sem olyan hangulatban, mint ahogyan elképzeltem. Péntek, ballagás. Hangulatát a ki-hol-áll hercehurca kezdte elvenni, de az előttem álló embereknek is sikerült végigpicsáskodni, Jó hangulat. A végzősök szalagját, azonban nagy precizitással felkötöttem. Itthon nagy kajálás, tesóm, pedig még jó, hogy berúgott az öccse ballagásán.
Holnap magyar, bízzunk az érvelésben. Matekban, hogy kevés lesz kombinatorika. Töriben, hogy segítő késszek lesznek a források.