Az osztályom egyik legkedvesebb személye (bár nem erős a mezőny) a héten betöltötte a tv-ben nagy vörös karikával jelzett, az elméleti felnőttséget jelző bűvös életkort. A történet egészen szerdáig nyúlik vissza, hiszen csak keveseknek adatik meg az a szerencse, hogy pont hétvégére esik a születésnapja. Így történt hát, hogy páran ellátogattunk Zala megye szívébe, hogy meglepjük a ránk egyáltalán nem számító ünnepeltet, lufikkal, virágokkal és egy asztal alakú tortával. Tortaevés, pezsgőzés, de ennél sokkal érdekesebb hazaút. Ehhez tudni kell, hogy 5-en mentünk köszönteni, de 6-an jöttünk visszafelé. Ezt a sofőr figyelmen kívül hagyva 140-el (km/h), cigizve, a rádiót bömböltetve, ittasan (pezsgő) száguldott.
Szombaton egy kisebb meglepetés fogadta a Robinson pubban. A hellyel nincs baj, de nem a kanizsai jövedelemmel nem rendelkező fiatalsághoz igazított árakkal dolgoznak, a kiszolgálásról, meg ne is beszéljünk. Ezáltal kevésbé vidám és önfeledt hangulat. A kocsi jött, ami hazahozott, így hát én is.
Talán elfogyott a lendületünk?