Ritka pillanatok egyike, hogy városunkban, olyan szórakozási lehetőségek adódnak, amiket szívesen meg is tekintek. Ezen a hétvégén kétszeres volt az élvezet.
Az első a szívemnek egyik kedvesebb jamaicai zenét játszó, magyar csapat a Pannonia Allstars Ska Orchestra fellépése volt, a Juice pubban. Sokáig kétséges volt, hogy el tudok-e menni, de sikerült és egyáltalán nem csalódtam. A partyra hangolódást már itthon elkezdtem (tojássaláta + whisky-kóla), majd folyatattam társaság egy részét (Barni, Marci, Konecz) a suli előtt összeszedve, a pizzakertben. Később érkeztek a többiek: Áron, Peti és Balázs (lámaszőr csúcssapkában). Folyt az italozás, sikerült pont azt a részegséget eltalálnom, amit szerettem volna. Fél 11 körül érkeztünk meg a szórakozóhelyre, abban a hitben, hogy a koncert 11 körül kezd, de még magára a helyszínre sem engedtek be minket, így egy másik teremben várakoztunk, ahol minimál techno „szórakoztatott” bennünket. Barni behányt, pontosabban beköpött, kint elápolgattam, kicsit zsarul volt, bár elmondása szerint, végig pörögte a bulit, csak nem állt fel a székből. 11, fél éjfél körül beszabadultunk a buli helyszínére, ahol a PASO dobosa tolta szigorúan a 70-es évek előtti zenét, még abból az időkből, amikor még nem különült el a reggae és a ska, és a jamaicai zenéről még a világ semmit sem tudott. Ezt a zenét én kedvelem és fogyasztom is itthon, mikor leülős kedvem van, partyba én nem raknám be, így hát fel is mentem a pultba, hogy valami pörgősebb, kicsit újabb zenét kérjek a Dj-től egy Damian vagy Bob Marley-t, de azt mondta, hogy bírja ő azt is, de most ilyen zenét kell játszania, majd a buli után lesznek ilyen számok (nem sikerült neki). A zenekar csak fél 1kor kezdet el játszani, mit is mondjak, igazából nagyon tetszet, én rohadt jól éreztem magam, csak az volt az egyetlen gond, hogy nem volt a tömegben erő, lüktetés. Mivel ott voltak az első sorban a 15 éves csúnya, emos-lányok, hátul meg 40 évesek akik, úgy érzeték magukat, mint egy esküvőn (legalább is úgy táncoltak), mi meg persze a kettő között skankeltünk, vagy éppen a színpadon. Merthogy megszólalt az énekes, hogy szükségük lenne pár táncos lábú fiatalra a győztesnek PASO-s poló jár , hát persze, hogy én voltam az első,aki fennt termet. A többiek elmondása szerint én voltam a legjobb, de mégis két emos csaj nyert, letáncolva még Peti barátomat. A végén odapofátlankodtam a basszusgitároshoz, hogy egy vigaszdíj-kitűzőt megérdemelnénk, így be is zsebeltem egy klasszikus PASO emblémásat. Hazaérkeztünk 3 körül 4 óra alvás után pedig suli.
A második koncert egy teljesen más jellegű zenekar, a világ széles Big Band hálózat kanizsai láncszeme és annak karácsonyi produkciója. Jóféle jazz, a Vámos Janka csodálatos hangjával. A városban Hooligans koncert, így vadóc tizenévesek mindenfelé, melyek rossz hangulatot keltettek bennünk, valamint a tegnap este utóhatásaiknak következtében inkább hazamentünk. Lehetett volna 3nap, 3 koncert is, hiszen NIF volt a városban, de ma ki pihentem 2 hónap fáradalmait (vagy legalábbis elkezdtem), így inkább itthon maradtam, de majd az újévi koncerten bepótoljuk.<